Tag Archives: samuel sánchez
Igor Antón: “Az Euskaltel nem tűnhet el így”
November 22-én készült az alábbi interjú az Euskaltel-Euskadi két első számú versenyzőjével, Samuel Sánchezzel és Igor Antónnal. Egy nappal azután, hogy megtudták, a csapat bekerült a WorldTourba. A közös vacsoránál mindenki tapsolt, tudták, hogy egy gonddal kevesebb, de még így is maradt miért aggódni. A csapat szponzori szerződése 2012-ben lejár és az eddigi igazgató, Igor González de Galdeano is távozott. A két versenyző minden szavából érződik a megkérdőjelezhetetlen hűség az Euskaltel-Euskadi iránt.
Az Euskaltel-Euskadi jól vette az első akadályt: újra benne van a WorldTourban…
Igor Antón: A hétfői vacsorán tudtuk meg. Valakinek küldtek egy üzenetet, aki továbbadta és elkezdtünk tapsolni. Már vártuk, vagy legalábbis bíztunk benne, hogy délután vagy később megérkezik a hír, de még így is nagyon megható pillanat volt. Felszabadultunk.
Samuel Sánchez: Az elképzelhetetlen volt, hogy nem jutunk be. Hatalmas csapás lett volna. Tudod, hogy nem tehetik ezt meg veled, hogy kihagynak, de mégis csak vársz és vársz…
I.A.: Igazságtalan lett volna, ha kihagynak egy olyan szezon után, amit véghezvittünk. Nemcsak a pontokat kell értékelni, hanem a bejárt utat, az eredményeket, amiket elértünk a szezonban, a lelkesedést, ami előre viszi a csapatot, vagy a filozófiát.
S.S.: Sportszakmai téren még csak nem is kéne aggódnunk. Máshogy kellene ezt csinálni. Értékelni akarják az értékelhetetlent. Ez egy kerékpáros csapat, nem egy cég. Vannak eredményeink, de az Euskaltelnek van egy extra értéke is. Képesek vagyunk hatezer srácot odavonzani egy szakaszra a Pireneusokba, elérni, hogy az Arrate a Baszk Körversenyen az Alpe d’Hueznek tűnjön… Soha ne legyen ennél rosszabb.
Ha az Euskaltel-Euskadi nem került volna be a WorldTourba, akkor Önök szabad utat kaptak volna, hogy új célokat keressenek. Elmentek volna?
S.S.: Ez normális, hogy Miguel (Madariaga) ettől tartott.
I.A.: Van ilyen kikötés a szerződésben? Nem is tudtam. Én csak aláírtam és ennyi.
S.S.: Nem mennék el.
I.A.: 2010-ben aláírtam egy két éves szerződést és meg sem fordult a fejemben, hogy felrúgjam. Bárhogy is alakul, azt hiszem, hogyha ez a csapat egy szinttel lejjebb került volna, akkor is meghívtak volna bennünket a legjobb versenyekre. De sajnáltam volna, ha ez történik. Az első lépés lenne afelé, hogy megszűnjön a csapat. És bár igazság szerint benned van a kiváncsiság, hogy más környezetet is megismerj, mindig az volt a fejemben, hogy majd innen fogok visszavonulni. Büszkeséggel töltene el, ha azt mondhatnám, hogy a kezdetektől a végéig ugyanannak a csapatnak a tagja voltam.
S.S.: Én már többször elképzeltem, hogy milyen lenne egy más színű trikóban versenyezni: a szivárvány színeiről álmodozom.
Beismerem, hogy nem mindig láttam ennyire világosan. …két éve? Vége lett a Tournak és nem volt biztos, hogy lesz-e folytatás. Már emlékszem, egy éve, amikor negyedikként végeztem Párizsban. Utána hosszabbítottam 2011-re és 2012-re, de volt egy pillanat, amikor más színű trikóban láttam magam. Ez egyfajta kötelezettség volt, mert most akkor nem lenne csapat. Akkor írtam alá, amikor OK-t mondtak Miguelnek és Igornak.
I.A.: Az egyedüli lehetőség, hogy elhagyjuk ezt a csapatot, az a nap, mikor már nem létezik.
Tartanak attól, hogy ez 2012-ben bekövetkezik?
I.A.: Nem, az Euskaltel nem tűnhet el így, ilyen hirtelen.
S.S.: Most egy rossz időszakot élünk. Gazdasági szempontból bizonytalan a helyzet és ez ijesztő. Ezért, azt hiszem, hogy normális az, ami most történik. Arra kell most törekednünk, hogy ez a helyzet ne érintsen bennünket. Nem kellene, de…
I.A.: Néha elkerülhetetlen erre gondolni. Ez a fajta bizonytalanság leginkább a fiatal versenyzők körében érződik. Nekünk könnyebb lenne megtalálni a módját, hogy továbbra is a kerékpározásnak éljünk.
S.S.: Akárhogy is megy projekt – gazdaságilag, sportszakmailag – én, mint mostanáig is, az Euskaltelnél maradok. 2012-ben 34 éves leszek, elérkezik az a pillanat egy kerékpáros életében, amikor értékelned kell, hogy mit is csinálsz. Ha a szezon végén nincs egy gazdaságilag jó ajánlatom, akkor elgondolkodom rajta, hogy abba kéne-e hagyni a bringázást.
Ez gazdasági kérdés? Mondom másképpen: egy versenyző motorja a pénz?
S.S.: Ott vannak az álmok, a lelkesedés, hogy folytasd az edzést, a javuló eredmények. Folytatni, vagy nem feladni a munkádat ettől is függ. Ez egy gazdasági, fizikai, pszichikai kérdés. Jelenleg egyik sem hiányzik. Szeretnék ott lenni 2014-ben a ponferradai Világbajnokságon. Az Euskaltel-Euskadi színeiben, természetesen.
I.A.: A kerékpársport – hasonlatosan más sportágakhoz – változásban van. Most jobban szenved. Nézd meg Hornert, vagy a többieket.
S.S.: Ramontxu (González Arrieta) szokta mondani: “Te Samu, addig leszel itt, míg ki nem rúgnak.”
I.A.: A pénz fontos összetevő, de a jól végrehajtott terv hajt tovább. Itt van például Laiseka, aki egy sérülés miatt hagyta abba, de még most is itt versenyezne, akár ingyen is.
S.S.: Persze Fuji, de nem tudod megállítani az élet folyását még a kerékpáron ülve sem. Még fiatal vagy, sok év áll még előtted, de amikor lezárul ez a szakasz, mert le fog, akkor is folytatnod kell tovább az életet. Teljesen mindegy, hogy abban találod-e meg utána az életed, hogy otthon nyírod a füvet. Vagy bármilyen más dologban, akármilyen őrültség is. Kell lenni másnak is, mint a kerékpár. Nézd meg Roberto Herast, megtalálta a módját, hogyan tegye teljessé az életét. Bringázik, siel, van saját cége…
I.A.: Igen, Roberto még résztvesz különböző teljesítménytúrákon. Remélem, hogy nem úgy hagyom abba, hogy elegem lesz a sportból. A legjobb a kerékpársportban, hogy megtanít az áldozathozatalra. Nem tudom elképzelni, hogy a hátralévő életemben egy kanapén üldögélek.
Önök inkább hagyták veszni a pénzt, hogy az Euskaltelnél maradjanak?
I.A.: Soha nem nézelődtem másfelé. Mégcsak menedzserem sincs.
S.S.: Egy dolog aláírni és a másik dolog meg is keresni a pénzt. A csillagos eget is megígérik neked, de nem egy olyat ismerek, aki aztán nem kapta meg azt, amit aláírt. Itt, ez alatt a 12 év alatt, nem volt egy hónap késedelem sem.
I.A.: Senkinek a csapatból. Ez biztonságérzetet ad és engedi, hogy arra koncentrálj, amire kell, az edzésre és a versenyzésre. Hallani olyan dolgokat a kerékpársportból és más sportágakból is, hogy kifejezetten kiváltságosnak érzed magad itt.
Ezekben a válságos időkben többet ér egy ilyen gazdasági helyzetben lenni, mint az Önöké? A kényelmesben?
I.A.: Néha mi is a felszállunk a felhők közé és elfelejtjük értékelni ezeket a dolgokat. Már hozzászoktunk, hogy ne aggódjunk a pénz miatt. A barátok segítenek újra visszakerülni a földre. Látod a közeledben a válságot és a problémákat.
S.S.: Mindenesetre, a pénznek van értéke. Legfőképpen, ha családod is van. Fenntartani egy négytagú családot – az én esetemben – sokat nyom a latban. Venni kell ruhát, ennivalót, fizetni a nyaralást, az iskolát… Nekem is megvannak ugyanazok a gondjaim, mint másoknak. Hasonló dolgok miatt aggódom.
Most veszem csak észre, hogy az életben én csak kerékpározom. Csak a kerékpársportról tudok. És nem tudom, hogy ha ennek vége, utána mi lesz. Egy irodában ülök? Egy kamionban? Azt tudom, hogy most a lehető legtöbb pénzt kell megkeresnem, hogy félre tudjak tenni, mikor majd szembe kell néznem a munkaerőpiaccal. Legfőképpen a gyerekeim miatt, miattuk aggódom a leginkább.
I.A.: Én nem vagyok szülő, így ezt az érzést nem ismerem, de látom azokat a csapattársaimat, akiknek már van családja. Ez megváltoztat.
S.S.: Megpróbálom szigorúan nevelni a gyerekeimet. Jó, nem extrém módon, de próbálom arra tanítani őket, hogy értékeljék azt, ami nekik jutott és másoknak nem.
I.A.: A gyerekek sokszor olyanok, mint a kerékpárosok, a saját világukban élnek. Voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy a pénznek nincs értéke és ilyenkor emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ez az erőfeszítésemnek köszönhető. Elmondhatom, hogy elértem egy nagyon egyszerű dolgot: van egy saját (már kifizetett) lakásom.
S.S.: Ez olyan egyszerű.
I.A.: A barátaim számára ez elképzelhetetlen. Értékelem a pénzt, de nem költöm ész nélkül. Versenyeztem olyan emberekkel, akik az első profi fizetésükből vettek egy autót. Én egészen tavalyig nem vettem. Ez fontossági kérdés. Nekem sosem volt az első a pénz. Most sem az. Amikor aláírtam a szerződést, nem őrültem meg tőle. Nekem az bőven elég volt, hogy amit kínáltak, az megfelelt nekem. Madariaga vagy Galdeano a megmondhatói.
A pénz miatt el is lehet veszíteni dolgokat. Soha nem mondanám azt egy barátomnak, hogy nem eszem meg vele egy kebabot, mert egy flancos étterembe akarok menni. Nem szeretnék ennyire silány lenni, vagy cserbenhagyni a barátaimat olyanokért, akik pénzügyileg jobb státuszban vannak.
Néhány hete Igor González de Galdeano elhagyta az Euskaltelt, mert, mint mondta, nem bírta a nyomást. Ettől a pillanattól kezdve megszűnt a fizetése és a hatalmas presztizzsel járó munkája, hogy újrakezdje a saját életét, mint amiről Önök is beszéltek.
I.A.: Nagyon meglepett ez a döntése, soha nem gondoltam volna.
S.S.: Ez egy olyan döntés, amit én személy szerint tiszteletben tartok, de nem értek vele egyet. Ezt már neki is megmondtam.
Galdeano 2006-os érkezése a csapathoz hatalmas lökést adott mindkettejük karrierjének. Mennyiben fogja most Önöket érinteni a távozása?
S.S.: Amikor mondta, hogy elmegy és elmagyarázta azt is, hogy miért, annak ellenére, hogy őszintén beismertem, hogy nem értek egyet a döntésével, nagyon szomorú voltam. És kicsit önző és elutasító is, hiszen a csapat vele együtt nőtt fel.
I.A.: Igor képes volt sokkal többet kihozni az emberekből. Ezt csinálta velem is, Samuellel és másokkal is. Nézd meg, hova jutott el Samuel a Tourokon, az időfutamokon… Azt gondolom, hogy profi volt a saját területén. Visszatérve a távozására, nem tudom megérteni. Az elmúlt években voltak ennél nehezebb időszakok is, mint most.
S.S.: Az utóbbi évek eredményei, melyek a legjobbak a csapat történetében, az mind neki köszönhetőek, az ő módszerének. Néhányan ezt vitatják. Voltak akik kritizálták, de azt gondolom, hogy ez elkerülhetetlen a profi sportban. Figyeld meg, hogy ez a normális, vannak, akik Pep Guardiolát kritizálják, pedig megnyert mindent, vagy Mourinhot, aki a Ligában három ponttal előtte áll a történelem legjobb csapatának. Mindezek ellenére, Galdeanonak fontos szerepe volt a karrieremben, nemcsak munka szinten, hanem érzelmileg is. Ezért van ez ekkora hatással rám.
És a csapatra milyen hatással lesz?
I.A.: Kezdetben talán nem annyira lesz ez észrevehető, de idővel talán. Ott van Gerri (Gorka Gerrikagoitia), aki mellette nőtt fel és képes követni az általa kijelölt utat. És Miguel (Madariaga). És Isasi, bár neki még idő kell, hogy belejöjjön.
S.S.: Nyilvánvaló, hogy ebben a csapatban mindenki tovább akar haladni. Hogy nincs már Igor? Még több az ok, hogy húzzuk tovább a szekeret. De vigyázat, nem szabad elfelejteni, mi is a mi feladatunk. Kerékpárversenyzők vagyunk. Tekerjük a pedált, mi ezzel segítjük a csapatot. A pénzügyi kérdések és a szponzorok nem a mi terepünk. Hiba lenne, ha egy kerékpáros ezen aggódna, vagy ezzel foglalkozna.
I.A.: Be kell bizonyítanunk, hogy mi ugyanazok maradtunk, hogy itt nem változott semmi, ez egy nagyon jólszervezett csapat. Hiba lenne most ezen változtatni.
Forrás: www.deia.com
Samuel Sánchez: “Ez a csapat teljesen a részemmé vált”
A SAMUEL SÁNCHEZZEL KÉSZÍTETT INTERJÚ FOLYTATÁSA:
A csapat elvesztette Castroviejot (a Movistar Team-be igazolt – szerk.) és Fernández de Larreát (Garminhoz igazolt – szerk.), de jönnek a fiatalok, mint Landa vagy Bilbao. Mit szólsz az új csapatösszeállításhoz?
És érkeznek versenyzők az Orbeától is, akik már tudják, hogy mit jelent a győzelem. A fiatal koruk ellenére, jól tudják, hogy mit jelent profi kerékpáros mezőnyben versenyezni, mint Cabedo vagy Ricardo García. Ez nem ugyanaz, mint amikor én kezdtem és 20 évesen azzal szembesültem az első profi versenyemen, hogy dupla a sebesség. Ők már rendelkeznek ezzel a tapasztalattal. Ebben az értelemben a csapat nagyon jól kiegyenlített; vannak már tapasztalt fiataljaink, sokat látott öregjeink és olyan erős olyan fiatalok, akikre kétséget kizárólag nyugodtan alapozhatjuk a jövőt.
Elég bizonytalan lett a csapat jövője. Hogyan érint, hogy még nem tudni mi lesz 2013-ban?
Sokan felteszik nekem ezt a kérdést, hogy mennyire nyomasztó ez. Azt gondolom, hogy ez inkább érzelmi kérdés. Engem az movitál, hogy ez a projekt folytatódni tudjon, ezért 200%-ot kell nyújtanom és versenyeket nyerni. Ez a csapat teljesen a részemmé vált, itt nőttem fel és az egész életem itt töltöttem. Számomra nagyon szomorú lenne látni, hogy eltűnik az a csapat, ahol születtem, ahol kerékpáros lettem és ahol profivá neveltek.
A mi feladatunk az, hogy kerékpározzunk és ne a papírmunka miatt aggódjunk, erre megvannak a megfelelő személyek, akik nagyon jól végzik a dolgukat. 19 éve itt vagyunk az elitben és mindannyian folytatni akarjuk, nekünk most a sportra kell koncentrálnunk és azon dolgozni, hogy ez a projekt folytatódni tudjon.
2012-ben már a 13. profi évedet töltöd majd az Euskaltel-Euskadinál. Innen is szeretnél visszavonulni?
Mindig is azt mondtam, hogy itt szeretném befejezni sportkarrieremet. Az én koromban, három hónap múlva 34 éves leszek, már gondolni kell erre is, hogy innen menjek nyugdíjba. Már csupán érzelmi okok miatt is, Miguel miatt és mindazért, amit kaptam ettől a csapattól. Megérdemlik, hogy innen vonuljak vissza, hiszen tőlük kaptam a lehetőséget, hogy kerékpáros legyek, ahol mindkét részről történelmet írtunk. Nagyon szép tiszteletadás lenne innen visszavonulni.
Nem érzed, hogy szeretnéd magad kipróbálni más csapatban?
Persze, mindenki szeretne a Barcelonában vagy a Real Madridban focizni, ez ugyanígy van a kerékpársportban is. Ki nem szeretne olyan csapatban versenyezni, ahol nagy nevek vannak körülötted, akik egyedül elviszik a hátukon a Tourt… De azt gondolom, hogy ez nem minden. Ez egy kis költségvetésű csapat, de nagyszerű bringások alkotják. Elég csak megnézni az eredményeket. Már nyertünk mindhárom nagy körversenyen, ott álltunk Párizsban a dobogón, voltam már második és harmadik is a világranglistán… Minden évben ott vagyunk elől. Ebben az értelemben, nagyon szeretek itt lenni, mert sokat számít a szavam. Adnak a véleményemre.
Az az alapelvünk, hogy egy irányba kell evezni mindannyiunknak, akinek ez nem tetszik, annak nincs helye ebben a projektben. Ez mindig olyan csapat volt, amelyik foggal-körömmel küzdött, ez a mi sorsunk.
Mit szólsz Igor González de Galdeano távozásához?
Először is szeretném azt gondolni, hogy ez nem örökre szól. Sűrűn beszélek vele, mert sokat tett a csapatért, neki köszönhetjük, hogy elindultunk jó irányba. És a győzelmeket és a jó eredményeket is. Elérte, hogy a csapat olyat is elérjen, amit korábban soha. Számomra a távozása nagy csapás, nem is tagadom. Nagyon sokat tett a karrierem érdekében, mellette nőttem fel, mint kerékpáros és mint ember is. Amikor úgy döntött, hogy abbahagyja, nem értettem vele egyet és nem is akartam, hogy így legyen, de tiszteletben kell tartani a döntését. Megvan rá az oka. Azt hiszem, hogy Igor hatalmas űrt fog hagyni maga után és olyanok leszünk kicsit, mint az árvák, de folytatni kell tovább és még mindig ott áll előtte a visszatérés lehetősége…
Bárhogy is legyen, Gorka Gerrikagotia viszi tovább a csapatot és folytatja González de Galdeano munkáját.
Minden, amit eddig tett, nem fog megváltozni egyik napról a másikra. Természetesen lesznek változások, mivel hiányzik majd a karmesteri pálca birtokosa, de akik eddig vele dolgoztak már elsajátították a tudást és már csak a gyakorlat van hátra. Ebben az értelemben nem fog változni a csapat működése. Az alapokat már letette, és azok, akik most jönnek majd az Orbeából, már tudják, hogyan működik a csapat. De nem akarok senki becsapni, hogy nem fog hiányozni Igor, főleg a versenyeken, ahol nagyon fontos támaszunk volt.
34 éves leszel februárban. Mit gondolsz meddig leszel még profi versenyző?
Mindig azt mondom, hogy addig fogom folytatni, amíg még érzem a lelkesedést magamban. Ha egy nap már nem lesz kedvem edzeni, nem élvezem a tekerést és az eredmények sem jönnek majd, az lesz az a pillanat, amikor búcsút kell majd mondani. Amíg egészséges vagyok és megvan a kellő lelkesedésem is, azt gondolom, hogy folytatni kell, mert ehhez értek, ez jön belülről, nagyon szeretem és egész életemben ezt csináltam. És ott vannak olyan példák, mint Horner, Klöden és Leipheimer… Sok olyan bringás, akik jobb teljesítményt nyújtanak most, mint 25 évesen. Ezen is látszik, hogy mennyi ideig lehet gyakorolni ezt a sportágat. Régebben 32-33 évesen már szögre akaszthattad a bringát, manapság viszont sokkal szélesebb a lehetőségek tárháza és ha jönnek az eredmények, akkor még folytatni kell. Indulni az otthonodhoz közeli Világbajnokságon, 2014-ben Ponferradában, az nagyon szép dolog és nagy felelősség is. Csak akkor érdemes csinálni, ha jó formában vagy, különben nem éri meg.
Mit jelent az évek száma a kerékpársportban?
Tapasztalatot és nagyobb odafigyelést saját magadra. Nyilvánvaló, hogy 33 évesen már nem olyan könnyen regenerálódsz, mint 23 évesen, de ezzel szemben több a tapasztalatod és jobban ki tudod használni így a lehetőségeidet. Nagyon sokat számít a tapasztalat. Ez így van! Évről-évre egy kicsit jobban oda kell figyelned magadra és az apró részletekre, hogy ott legyél az élvonalban. Nem hullik semmi az öledbe. Cadel Evans nem véletlenül nyert Tourt 34 évesen, megdolgozott érte, ő volt a legjobb, a legösszeszedettebb egy háromhetes körversenyen.
Forrás: www.biciciclismo.com
Samuel Sánchez: “Szeretném újra hazavinni a hegyi trikót”
Samuel Sánchez volt az egyedüli az Euskaltel-Euskadi múlt heti csapatbemutatóján, aki nem vette fel a kerékpáros mezt, mivel nemrég műtötték a csípőjét és még lábadozik. Míg csapattársai elmentek edzeni, Samu válaszolt a BiciCiclismo kérdéseire.
Nem mentél a többiekkel edzeni, gondolom a műtéted miatt…
Ez csak elővigyázatosság, semmi több. Ez egy apró sebészeti beavatkozás volt, kicsit több, mint egy órás és maradt egy sebhely, aminek még be kell forrnia. Nem ajánlatos most edzeni, 15 nap pihenésre vagyok ítélve. Már tavaly meg kellett volna csinálni ezt az operációt, de végül az idei év végére hagytam, mert nem volt olyan súlyos a helyzet, hogy zavart volna a kerékpározásban.
Ez megváltoztatja most a felkészülésedet?
Egyáltalán nem. Egy héttel kezdem csak később a téli edzéseket, mivel az operáció nem érintett sem csontot, sem izmot. Követni kell az orvosi utasításokat és aszerint haladni, még van idő bőven. Időt kell hagyni, hogy begyógyuljon a seb.
A Giro di Lombardia volt az utolsó versenyed. Azóta a megérdemelt pihenést töltöd?
A pihenés elég relatív, mert vannak kötelező elfoglaltságaim. Megpróbálok szűrni közöttük és kicsit kivonni magam; csak az ilyen kiemelten fontos eseményekre elmenni. Egy kicsit igyekszem megnyugodni, mert ha nem, nem látom majd felnőni a gyerekeimet. Nagyon helyes korban vannak most és én nagyon szeretek otthon lenni a feleségemmel, normális családi életet élni, elvinni a srácokat a suliba, mint egy nyugodt család.
A jövő év nagyon kiemelt lesz. Gondolok itt a különböző megmérettetésekre: Baszk Körverseny, Ardenek, Tour de France, Olimpia, Világbajnokság…
Igen. Nagyon ügyesen kell tervezni. Ez az én titkom. A példaképem Armstrong, aki mindig meg tudta úgy tervezni az évét, hogy Tourt nyerjen. Idén például Cadel Evans volt az, aki ezt nagyon jól csinálta: ahol csak elindult, megnyerte vagy legalábbis ott volt az első háromban. Mert jól megtervezte és bebizonyította, hogy 32 éves korban is ott lehet lenni a legjobbak között. Fantasztikus szezonon van túl, követendő példa; jól kiválasztani a célokat, jól megtervezni és hatalmas szívvel tenni a dolgod.
Tapasztalatban már nálad sincs hiány.
Kétségtelen. Manapság alapvetően fontos a tapasztalat a kerékpársportban. Segít megnyerni vagy elveszíteni egy versenyt. Évről-évre egyre több ismeretre teszel szert és ez olyan tudás, melyet pénzért nem lehet megvenni.
Tökéletesen megtervezni és otthon felkészülni, 100%-os profizmust jelent és sok áldozathozatalt.
A Tour előtt a Sierra Nevadában edzettem, ahol ott volt Evans is. Szinte hasonló volt a naptárunk. Meglátszik, ha valaki keményen dolgozik és küzd a céljaiért. A kerékpársport a passzióm, az álmom és ezért igyekszem a maximumot kihozni magamból, a lehető legjobban felkészülni otthon és 200%-osan odafigyelni magamra, hogy jó formában érkezzem a versenyekre. Nemcsak én, hanem a többiek is tökéletesen felkészülnek és 100%-osan érkeznek a versenyekre. Másik ilyen példa Contador, bár ő egyedülálló, mert a sportág kiváló tehetsége és úgy gondolom, történelmet ír, ő a legjobb az utóbbi években.
Beszéljünk egy kicsit a 2012-es versenynaptáradról: a Tour de France és az Olimpia nem kérdés, de hol indulsz még?
Teljes mértékben a Tourra kell koncentrálni. Idén nagyszerű teljesítményt nyújtottunk. Ott hibáztunk, ahol talán nem kellett volna, a Galibieren és nem volt túl nagy szerencsénk az első napon sem. De ilyen a kerékpársport. Jövőre újra ott kell küzdeni majd a Touron az idei évi lelkesedéssel és meglátjuk, hogy mi sikerül majd. Idén megnyertük a hegyi trikót, egy szakaszt és két második helyet… Azt hiszem, ennél jobb már nem lehetett volna.
Lehetetlen? Nem vágysz többre?
Persze mindig többet akarsz, de azt hiszem, hogy nagyon jól szerepeltünk a Touron, nagyon jól. Többet küzdöttünk, mint az előző évben, ahol egészen a végig a dobogó várományosa voltam. Az elsőtől az utolsó bringásig bebizonyítottuk, hogy egy egységes csapat vagyunk, akik képesek egy erős vezetőért dolgozni, mindenki tudta, hogy mi a dolga, mesés volt ez a csapatmunka. És az eredmény is meglett, hogy ott állhattunk Párizsban a dobogón.
Miért küzdötök?
Azt gondolom, hogy valódi célokat kell kitűzni magunk elé. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire nehéz Tourt nyerni, mert vannak olyan versenyzők, akiknek egy kicsivel több jutott, mint nekünk. Ha nem így lenne, önmagam csapnám be. Manapság Alberto felülmúlhatatlan és számomra verhetetlen, mert amelyik háromhetes körversenyen elindul, azt megnyeri, kivéve az idei Tourt. Majdnem verhetetlen. Szeretnék újra szakaszt nyerni, a dobogó közelében végezni és hazavinni a hegyi trikót.
Akár a dobogó is összejöhet…
Akár, de nem szabad elfelejteni, hogy a többiek is sokat fejlődnek. Néha az útvonal is jobban kedvez az egyiknek, mint a másiknak és úgy gondolom, hogy a jövő évi jól fekszik majd nekem. Azt hiszem, hogy kicsit a hegyimenők kárára alakították, nem lesz csapatidőfutam sem, valamint az egyéni időfutamon is sok időt lehet veszíteni. Ebben az értelemben jó lehet számunkra, de vannak más bringások is, akik sokat fejlődtek. Ez egy nehéz kihívás; ez minden bringás álma, hogy képes legyőzni saját magát és másokat is. Tehát hatalmas lelkesedéssel kell elindulni a Touron.
Aztán jön majd a Londoni Olimpia, ahol meg kell védened a pekingi aranyérmed…
Elég sok a vita az Olimpia körül. Azt mondják, hogy sík, mivel Cavendish nyerte a versenyt az olimpiai útvonalon… Minden egynapos, 200 kilométernél hosszabb verseny nagyon kemény, ráadásul kilenc kört kell majd megtenni a végén. Beszéltem José Luissal (De Santos – szövetségi kapitány), aki azt mondta, hogy kemény lesz, de az időjárás nekünk kedvez, kis esővel és nem túl nagy meleggel.
A Tourtól függ majd, még korai erről beszélni. Minden elbukhat egy pillanat alatt, ahogy ez idén történt Wiggins-szel, Gesinkkel, Vinokurovval… De ha minden jól jön ki, akkor ott kell lennünk Londonban.
Marad még a Baszk Körverseny és az Ardenek…
A Baszk Körverseny a terveim között szerepel, aztán meglátjuk majd, hogy mi lesz a klasszikusokkal. Még nincs semmi eldöntve. Most a Tour van pirossal bekarikázva a naptáramban, a többiről majd utána.
És a Vuelta a España? Tervezed, hogy újra elindulsz rajta?
Nagyon szeretem a Vueltát. Már kétszer álltam a dobogón és legutóbb nagyon közel voltam a győzteshez, Alejandro Valverdéhez, kevesebb, mint egy perc volt csak az előnye, ráadásul öt szakaszgyőzelmet is szereztem… Ez a verseny nagyon sokat adott nekem és szeretnék visszatérni, de nem tudom, hogy mikor, mivel nincs túl sok évem hátra az első osztályban, de szeretnék visszatérni a győzelem reményében. Igen, a célom az összetett győzelem, mert az ezt megelőző lépéseket már megtettem, voltam második, harmadik, nyertem szakaszokat… De egyelőre olyan szerencsénk van, hogy itt van a csapatban Igor Antón, aki szintén nagy álmokat dédelget a Vueltával kapcsolatosan. Meg kell nézni a pontos időpontokat, a szakaszokat ahhoz, hogy tudjam, indulok-e majd. Most még minden képlékeny.
Tehát teljes mértékben a Tourra koncentrálsz és mint mondtad Evans felkészülését veszed alapul. Hány versenynap után akarsz rajthoz állni?
Szerintem mindenki 20-30 versenynap után érkezik a Tourra. Tavaly Evans nagyon kevés versenyen indult előtte, ott volt a Tirrénon, Romandiában és a Dauphinén… és megnyerte a Tourt. Nem tudom, hogy én mikor kezdek. A Párizs-Nizzán nagyon jó formában kell lenni, ott nagyon magas a követelmény.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK…
Forrás: www.biciciclismo.com
Heti fotóalbum – 43. hét
Az Euskalteles srácok La Riojában szüreteltek
Az Euskaltel-Euskadi bringásai a csapat egyik támogatójánál, a García de Olano pincészetben jártak, hogy besegítsenek a szüretbe. Samuel Sánchez és Mikel Landa még taposta is a szőlőt.
Euskaltel Euskadi visita las bodegas García de Olano en 2011, a set by Euskaltel Euskadi on Flickr.
Heti fotóalbum – 30. hét
Samuel Sánchez naplója – pöttyös trikó
“Az Alpe d’Huezen Alberto indult meg először, én követtem, azután felvittem Pierre Rolandot, de végül nem jött össze a szakaszgyőzelem. Ma arra voltam kiváncsi, hogy milyen formában vagyok a tegnapi szakasz után, ami nem esett túl jól.
Ott állni Párizsban a dobogón, már presztizskérdés. Sikerült elhódítanom a pöttyös trikót, ami hatalmas dolog számomra és a csapat számára is. Úgy fogom fel, mint egy fizetség azért a munkáért, amit ezen a Touron végeztem. Most arra kell gondolnom, hogy hogyan pihenem ki magam a holnapi időfutamra.
Egyáltalán nem vonhatok negatív a mérleget a verseny után: nyertem egy fantasztikus szakaszt a Luz-Ardidenen, elhódítottam a pöttyös trikót és a top10-ben végeztem a versenyen.
Jelle Vanendert úgy láttam, hogy nagyon szenvedett a Galibier-re felfelé, de ő az, akire nagyon oda kell majd figyelni a következő években.”
Forrás: www.biciciclismo.com
Samuel Sánchez naplója – Galibier
“A torkomon akadt egy kicsit a Galibier. De amikor mindent beleadsz, amit csak bírsz és már teljesen üresnek érzed magad, akkor már nincs mit tovább facsarni. Ilyen a kerékpársport, nem egy egzakt tudomány, nincs semmi kőbe vésve, ezért olyan szép, mert kiszámíthatatlan.
Azt gondolom, hogy elégedettnek kell lenni azzal, amit eddig elértünk, nagyon kemény ez a Tour számunkra, de nem kell túldramatizálni. Nyertünk egy csodálatos szakaszt és még vannak céljaink a hátralévő napokra, mint nyerni még egy szakaszt vagy harcolni a pöttyös trikóért.
A Leopard nagyon agresszív stratégiát vetett be, amihez csak gratulálni lehet. Teljesen felforgatták a Tourt. Ha nyerni akarnak, ez az egyedüli működő módszer, nagyon bátrak voltak. Most a Schleckék nyerték a csatát, máskor meg Contador és én hoztunk rajtuk időt. El kell fogadni úgy a dolgokat, ahogy jönnek és folytatni kell a küzdelmet. Még hátra van két fontos szakasz, köztük a történelmi jelentőségű Alpe d’Huez-el.”
Forrás: noticiassamu.blogspot.com
Samuel Sánchez naplója – feszültség a köbön
“Újra egy nehéz szakaszon vagyunk túl, bár még nem volt nyugodt napunk itt a Touron. Hihetetlenül kemények ezek az etapok, már a harmadik héten járunk, de hatalmas a feszültség a befutóknál és ahányszor sikerül gondok nélkül megúsznod, az nagy megkönnyebbülés.
Holnap meghatározó nap vár ránk. Jól érzem magam és nagyszerű, hogy mi már elvégeztük a feladatunkat, a többieknek kell menniük, ha szeretnék elérni a kitűzött céljukat.”
Forrás: noticiassamu.blogspot.com