Tag Archives: rubén plaza

A Murciai Körverseny sebesültjei

Posted on by

A Murciai Körverseny tegnapi szakasza sok áldozatot szedett. A Collado Bermejoról történő ereszkedés során történt több bukás is, melynek legnagyobb vesztese a Movistar Team versenyzője Rubén Plaza, aki sípcsont és szárkapocscsont törést szenvedett. Plaza egy ötfős üldözőbóly tagja volt, csapattársával Mauricio Solerrel.

Ebben az üldözőcsapatban volt még az Euskaltel-Euskadi kerékpárosa, Mikel Landa is, aki az egyik kanyarban a szalagkorláton átrepülve vállával egy fának csapódott. Ő jobb kulcscsontját törte.

Forrás: www.biciciclismo.com

Rubén Plaza: “Fejben kell rendben lenni, ez az alapja mindennek”

Posted on by

Rubén Plaza különleges napon, február 29-én született. 10 éve versenyez profi csapatban. 2001-ben kezdett az iBanestonál, majd két év múlva megnyerte a spanyol bajnokságot mezőnyversenyben. Idén debütált a Tour de France-on. Magát ‘birkatürelműnek’ vallja.
Eddigi csapatai:
2001-2003 iBanesto.com
2004-2006 Comunidad Valenciana – Kelme
2007         Caisse d’Epargne
2008         Benfica
2009         Liberty Seguros
2010         Caisse d’Epargne

Nem unod már a bugyuta vicceket a születésnapoddal kapcsolatban?
Nem, egész jól viselem. Ez egy különleges nap és bárhol megkérdezik a születési dátumomat, mindig visszakérdeznek, hogy biztos-e… Ráadásul van pár ismerősöm, akik szintén ezen a napon születtek.

Akkor, hogy érzed magad így hat és fél évesen?
Hat évesen elég hamar megöregedtem!

Mesélj nekünk, hogyan kezdődött az életed a kerékpárral?
Egészen véletlenül kezdtem, a barátaimmal, nem volt semmi családi előzménye. Kölyökkoromban sok sportot kipróbáltam, még a súlyemelést is és a végén annál maradtam, ami a leginkább tetszett. Tíz évesen kaptam egy országúti kerékpárt és tizenkét évesen kezdtem versenyezni.

Már egészen fiatal korodban hoztad a jó eredményeket, gyanítom, hogy így egyenes út vezetett ahhoz, hogy profi legyél…
Mindig tudtam, hogy profi akarok lenni, már fiatal korom óta jól ment. Jópár versenyt megnyertem, egyike voltam a legjobbaknak Spanyolországban. Aztán amikor a Banestohoz kerültem, valóra vált az álmom. Viszonylag könnyű volt számomra, Antonio Llopis, a fiatalkori igazgatóm is ezt tanácsolta. Ő olyan számomra, mint a sportbeli apám.

A jó eredményeidnek köszönhetően kerültél az iBanesto.com-hoz 2001-ben. Emlékszel még arra, milyen érzés volt, mikor megtudtad?
Hatalmas öröm volt. Teljesült a célom, nagyon elégedett voltam és nagy kedvvel vetettem bele magam a munkába.

Hogyan sikerült felvenni a ritmust és a hosszú kilométereket?
Elég nehezen alkalmazkodtam. Fél év telt el az utolsó amatőr versenyem után és újabb fél év profiként mire újra versenyeztem. Ez összesen egy év kihagyás volt, ezért nagyon nehéz volt felvennem a ritmust a profikkal. A harmadik évtől már javult a helyzet és egyre jobban beilleszkedtem.

A térdproblémáid miatt szinte teljesen kihagytál egy szezont, ráadásul egy orvos azt javasolta, hogy akaszd szögre a kerékpárt. Még jó, hogy nem tetted…
Nagyon nehéz pillanatok voltak, tele kétségekkel. Mindig azt mondom, hogy a probléma nem egy sérülésből jött, hanem maga volt a sérülés. Máskülönben nem lehetett tudni, hogy hol van a gond. Nagyon sok hónap telt el úgy, hogy egyik helyről a másikra vándoroltam és senki nem találta a fájdalom forrását. Az egyik ilyen vizsgálat alkalmával mondta az egyik orvos, hogy nem kéne többet versenyeznem. Ez volt a legszomorúbb nap az életemben, amióta kerékpáros vagyok. Végül a santanderi Dr. Cotorro volt az, aki aprólékos rehabilitációs munkával kigyógyított a sérülésből. Örökre hálás leszek neki.

Hogy megjutalmazd magad, egyből megnyerted a 2003-as Spanyol Bajnokságot. Milyen érzés volt ez a győzelem?
A 2003-as spanyol bajnokság volt az első profi győzelmem. Teljesen beleégett a tudatomba a pillanat ereje és a felindultság. Innentől kezdve mindig különösen kedves volt számomra a Spanyol Bajnokság.

2004-ben a Comunidad Valenciához szerződtél. Több szabadságra és nagyobb szerepre vágytál? Elérted a célodat?
Nem volt sok választásom, mivel a Banesto kiszállt a szponzorálásból. Így döntöttem a Comunidad Valencia, illetve Kelme mellett, fontos lépés volt a karrieremben. Sokkal nagyobb volt a felelősség, a nyomás, hogy én voltam az első számú ember a fontosabb versenyeken. Ráadásul ez az én szülőföldem csapata, így különösen jó érzés volt itt tekerni.

2005-ben a neved újra ott volt a legjobbak között. Ez volt a legjobb éved?
Igazság szerint elég jól sikerült az a szezon. Már kezdtem megérni, mint kerékpáros és kezdtek jönni a győzelmek.

Úgy fejezted be az évet, hogy hatodik voltál a Vueltán. Milyen emlékeket őrzöl az akkori Spanyol Körversenyről?
Az akkori Vuelta igazán jó zárása volt egy jó évnek. Ekkor voltam ott először a legjobbak között egy háromhetes körversenyen. Nagyon fontos lépés volt számomra, ráadásul megnyertem az utolsó időfutamot, ami nagyon szép emlék. Arra emlékszem, hogy nagyon-nagyon fáradt voltam mire befejeződött a verseny és pár napra rá jött a világbajnokság, ahol az időfutamon indultam… Csak enni és aludni volt erőm, talán, ha egy órát készültem.

A következő évben tovább gyűjtötted a győzelmeket, aztán jött az, amit most nem szeretnék megnevezni és száműztek annak ellenére, hogy elítéltek volna… (Rubén Plaza neve is felmerült az Operación Puerto doppingbotránnyal kapcsolatban – szerk.)
Igen, de úgy gondolom, hogy erről már eleget beszéltem, nem akarok újra visszatérni a témához.

Aztán folytattad és úgy emlékszem, hogy az első versenyed 2007-ben a Caisse d’Epargne-val a La Riojai Körverseny volt, amit meg is nyertél.
Igen, de előtte még indultam a Párizs-Camembert-en, ahol hatodik vagy hetedik lettem. Jó formában voltam, de többé-kevésbé minden versenyen igyekeztem jó eredményt elérni.

Különleges pillanat volt a karrieredben, mikor 2008-ban a Benfica színeiben megnyerted az otthonodban a Valenciai Körversenyt. Erről álmodtál már gyerekkorod óta?
Igen és ráadásul megnyertem azt a szakaszt, melynek a falumban volt a befutója. Ez egy olyan nap volt, amire egész életemben emlékezni fogok.

2009-ben Portugáliában folytattad, de a Libertyvel és továbbra is jöttek a sikerek… Nem dühített, hogy egy sokkal nagyobb csapatban is lehetnél?
Hát lehet, de abban a pillanatban annak is örültem, hogy van csapatom, látva másokat… Elkezdesz azon agyalni, hogy ez majd valami átmeneti dolog lesz és megpróbálod a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, egyáltalán nem segít, ha sajnálod magad. Ott Portugáliában az első évem a Benficában Orlandoval nagyon jó volt. Voltak jó lehetőségeim, amiket megpróbáltam kihasználni. Aztán jött a Spanyol Bajnokság, amikor visszatérhettem spanyolhonba.

Mennyire volt fontos a mentális erő, hogy tovább tudd csinálni és ne küldj el mindenkit a francba?
Nagyon fontos volt. Kezdett elfogyni a türelmem. Az első év a Benficánál nagyon jó volt, a második a Libertynél már nem annyira… Egy újabb évet ebben a helyzetben már nagyon nehéz elviselni. Végül minden a helyére került, megnyertem a Spanyol Bajnokságot és aláírtam a Caisse d’Epargne-val… Portugáliában is rossz soruk volt a kis csapatoknak, minden évben két lépést tettek hátra és nem lehetett tudni, hogy folytatják-e jövőre.

Ez az erő kell az időfutamokhoz is, nem?
Azt gondolom, hogy bármely elit sportolónál fontos a mentális erő. A végén lehet, hogy már csak ott van valami és a lábadban már nem. Egy kicsit túlzásnak tűnik, mert fontos a fizikai erő, de a helyén kell lenni az eszednek, hogy bírd a szenvedést.

Megrögzötten bizonyítottad, hogy mit tudsz. A Caisse előtt újra megnyerted a Spanyol Bajnokságot, szinte csapattársak nélkül…
Figyelj, jó formában voltam, harmadik lettem az időfutamon Contador és Luisle után. Jól éreztem magam és tudtam, hogyha megnyerném a bajnokságot találnék magamnak csapatot a következő évre. Nem volt segítőm és nem tudtam elmenni szökéssel, de tudtam, hogy a Caisse Alejandroért fog menni, így csak őt kellett figyelnem. Egész nap hátul voltam, volt aki észre sem vett, hi-hi. Aztán a vége előtt meg kellett próbálnom, ez volt az egyetlen lehetőségem.

Következő évben nemzeti színben, végre eljött az igazság pillanata és újra nagy csapathoz kerültél. Megkaptad a lehetőséget, hogy indulhass a Touron, amit a 12. helyen fejeztél be. Hogy tetszett a francia kör? Tényleg annyira nagyszabású, mint mesélik?
Igen-igen, ég és föld volt a különbség. A Tour teljesen más verseny, mint ahol eddig indultam. Nem az útvonal, nem a mítikus hágók miatt, hanem a hatása miatt, a média miatt. Akármit is csinálsz a Touron, ezerszeresére nő. Például kétszer voltam harmadik a Portugál Körversenyen és amikor hazaérsz, az emberek azt sem tudják, hogy versenyeztél valahol. Ha a Touron egy kicsit is odateszed magad és mondjuk ott vagy egy szökésben valamelyik szakaszon, mikor hazaérsz Spanyolországba, te leszel a király, nem? Ezért mondom, hogy a legnagyobb különbség, az, hogy mindenki tud róla, hogy mit csináltál.

Mit vársz jövőre a Movistartól?
Nem tudom… azt szeretném folytatni, amit idén elkezdtem. 30 évesen megismerhettem a Tour-t és úgy gondolom, hogy ezt a vonalat kell követnem, megpróbálni jobb formában érkezni erre a versenyre… Már mondtam, hogy nem vagyok kamasz, de úgy tekintek a világra, mivel most kezdtem el versenyezni a világ legjobb megmérettetésein. Ez nem jelent semmiféle nyomást, mert amit megtanultam ezekben az években, az az, hogy minden versenyre nagy lelkesedéssel menjek és élvezzem, amennyire csak lehet, mert szeretem csinálni és ez nagy kincs.

Hogyan határoznád meg magad, mint kerékpáros?
Nem tudom, azt hiszem, kicsit ‘birka’ vagyok. Szenvedek és tűrök, legfőképpen felfelé.

Még csak hat és fél éves vagy… Ha rajtad múlik mennyi ideig láthatunk még a mezőnyben?
Nem tudom… ez az, amit korábban már mondtam, hogy fejben dől el. Amíg van kedvem csinálni, edzeni és szenvedni is. Nézd meg Cuestát, vagy Chentét, akár Moreau-t a 39 évével… olyan emberek, akik rendben vannak fejben és ez az alapja mindennek.

Forrás: www.elpedaldefrodo.com

Spanyol bringások a Világbajnokságról

Posted on by

Haimar Zubeldia: “A csapatnak extra erőfeszítés volt ez a Világbajnokság és végül megfizettük az árát. Meg kellett állítanunk a három szökevényt elől, végül elértük, hogy Óscar felért a csoporthoz. Aztán csak én maradtam már ott vele, teljesen észrevétlennek kellett lennünk, hogy erőrekapjon és ki tudja játszani a kártyáit. Habár azt mondta nekem, hogy már fáradt, de Óscar ilyen és mindig bízni kell benne. Az olaszok nagyon kemény versenyt mentek, de mi jó formában voltunk. Aztán mások aratták le a munkánk gyümölcsét, akik addig rejtőzködtek, mint Hushovd, habár megérdemelten győzött.”

Carlos Barredo: “Igazság szerint az olaszokra mindenki nagyon odafigyelt. Ezért helyezkedtem én Tosatto közelében, mert tudtam, hogy amint lehetősége lesz rá, megindul. Kialakult egy csoport és elkövettük azt a hibát, hogy elengedtünk pár favorit versenyzőt. Mivel nem volt rádiónk, nem tudtuk, hogy most mit csináljunk. Persze az volt a fejünkben, hogy odaérjünk a befutóra, de mivel nem mondták, hogy mit csináljunk, nem tettünk semmit. Aztán a következő körben már előrevittük Freirét.”

Rubén Plaza: “Igazság szerint tudtuk, hogy az olaszok fogják irányítani a versenyt. A legrosszabb nem az volt, hogy nem volt rádiónk, hanem, hogy semmit nem tudtunk. Azt gondolom, hogy a motorosok több információt is közvetíthettek volna, de nem így volt. Végül megoldottuk a helyzetet és Óscart helyzetbe hoztuk, habár nem sikerült győznie.”

Juanma Gárate: “Még jó, hogy a végén megoldottuk a helyzetet, mert előtte nagyon sötétnek tűnt a szituáció. Az volt az ötlet, hogy az első három körben őrködni kell, mert azok lesznek a legveszélyesebbek. Ezt jól meg is oldottuk, de aztán lepihentünk és megleptek az olaszok. Nem volt egyszerű a helyzet kommunikáció és információ-áramlás nélkül, sokszor megpróbáltuk kitalálni, hogy mi is történik. Nem lehetett tudni, hogy más is segít-e nekünk utolérni a szökevényeket, vagy nem. És ha megállsz, ők meg túl messze vannak, akkor adiós. A végén megoldódott a dolog, de nem a legjobban jöttünk ki a helyzetből.”

Samuel Sánchez: “Minden másképpen történt, mint ahogy azt elterveztük, megbeszéltük. Azért kellett felvinnünk az egész üldözőbolyt, hogy Óscar Freirének legyen lehetősége ott lenni a sprintben. Olaszország és Spanyolország összefogott és azt gondolom, hogy jól működtünk, mint csapat, habár nem sikerült a dobogót elérni, de ezt nem is lehet mindig. Az olaszok sem szereztek érmet.”

Luis León Sánchez: “Nem hiszem, hogy meggondolatlanok voltunk. Belefeszültünk a munkába, bár sokkal kényelmesebb lett volna nem mindig elől menni. Teljesen kimerültünk, de aztán sikerült gond nélkül utolérni a szökevényeket. Az olaszok támadása miatt elég sokat kellett dolgoznunk. Egy kicsit nehéz volt a helyzet, de újra versenybe hoztuk Óscart.”

Imanol Erviti: “Nagyon elégedett vagyok, hogy itt lehettem és dolgozhattam, hiszen ezért jöttem. Amíg nem értünk el a körpályáig, nem volt semmi baj, habár tapintható volt a feszültség. Nagyon jól kontrolláltuk a versenyt a belgákkal. Aztán az ötfős szökés kicsit megnehezítette a dolgunkat, főleg amikor már 23 perc volt az előnyük. Akár egy kört is adhattak volna a mezőnynek, ami hihetetlen lett volna. Ekkor rákapcsoltunk és 10 perc alá csökkentettük a különbséget. Utána már akadtak társak is, akik dolgoztak velünk.”

Fran Ventoso: “Betegeskedtem az utóbbi napokban, de nem tudom, hogy ez mennyiben befolyásolta a mai napot, de elég rosszul éreztem magam. Csődöt mondtam, nincs mit magyarázni. Azért jöttem, hogy dolgozzak. Mondtam Juanmanak, hogy menni kell és tekertem is, amíg csak bírtam. Azért dolgoztunk, hogy Óscar újra felérjen. Nagyon közel volt a világbajnoki győzelem és az, hogy nem sikerült az azért van, mert voltak erősebbek.”

Forrás: www.rfec.com

Freire öt fegyverhordozója…

Posted on by

Összesen nyolc kerékpáros fog segíteni vasárnap Óscar Freirének, hogy megszerezze negyedik világbajnoki címét. Első körben öt versenyzőt választottak ki, hogy elmondják véleményüket a geelongi világbajnokság pályájáról.

Imanol Erviti: “Fantasztikus érzés itt lenni, nagyon erős a csapatunk és nagyon jó a hangulat. Számomra már ez egy nyeremény, megpróbálom a lehető legjobb munkát végezni, hogy megháláljam a szövetségi kapitánynak, hogy a kiválasztottak között lehetek. Nem olyan nehéz az átállás, de még kicsit furcsán érzem magam, miután két napig nem ültem bringán. Vasárnapig van időm, hogy visszaszerezzem a Vueltán meglévő jó formámat. Nagyon jól érzem magam, bízom a lehetőségeimben a Vueltán elért szakaszgyőzelem után.”

Carlos Barredo: “Akik a Vueltáról, vagy Kanadából jönnek, mind jó formában vannak. Kulcsfontosságú, hogy mi irányítsuk a versenyt, mindannyiunknak ott kell lenni elől. Nem a sprinterekről fog szólni ez a Világbajnokság, ennek ellenére vannak páran, akik így érzik, mint Davis vagy Hushovd. Ráadásul a belgák és az olaszok azon fognak dolgozni, hogy minél kevesebb ember maradjon a végén. Nekünk támogatnunk kell ezt a taktikát és Óscart a lehető legjobb helyzetbe hozni. Tudjuk, hogy Gilbert megpróbál majd mindent és az olaszok is bármelyik pillanatban meglephetnek valamivel.”

Haimar Zubeldia: “Néhány olyan év után, hogy nem indultam a Világbajnokságon, nagyon meglep ez a hangulat, ami itt van. Ez nem tűnik annyira fontosnak, de nekünk sokat számít. Mivel nem indultam sem a Touron, sem a Vueltán, elég friss vagyok még a szezon végére, legfőképpen fejben. Kanadában nagyon jól éreztem magam. A két verseny olyan volt, mint egy világbajnokság, bár kicsit rövidebb. Azért jöttem, hogy Óscarnak segítsek, ő maga nagyon bizakodó, jó lehetősége van, hogy nyerjen. Mi a kulcs? Tudjuk, hogy az olaszok megpróbálnak majd meglepni minket és igyekezni kell, hogy ezt ne tudják kihasználni mások, mint például az ausztrálok, akik nagyon motiváltak a hazai pályán. Oda kell figyelni Evansre és Davisre is, nehogy megszökjenek.”

Rubén Plaza: “Először úgy volt, hogy csak az időfutamon indulok, aztán meg, hogy mindkettőn, végül maradt a mezőnyverseny, de a legfontosabb, hogy itt vagyok és megháláljam a szövetségi kapitány bizalmát. Egyértelmű a feladatom, Óscarnak kell dolgozni. Egész jó eredménnyel zártam a Vueltát, de a Világbajnokság egy egynapos verseny. Nagyon hosszú volt az utazás, még soha nem jártam itt, de az átállás jól megy. Nem tudtam, hogy nem használhatunk rádiót. Nagyon oda kell majd figyelnünk és összeszedettnek kell lennünk, de nem látok nagy problémát.”

Fran Ventoso: “Nagyon elégedett vagyok, hogy itt lehetek, majdnem úgy, mint az első versenyemen profiként. Az biztos, hogy sokat dolgoztam érte. Ezért is vagyok elégedett és hálás a szövetségi kapitánynak, hogy megbízik bennem. Minden jól megy, annak ellenére, hogy még soha nem jártam Ausztráliában. Az a feladatom, hogy segítsek Freirének a sprintben, megpróbálok vele együtt érkezni. Az elől lévő csoportban lehetnek ötvenen vagy csak tizenöten. Elég sok leszakadó lesz majd, nem lesz nagy létszámú a sprint. A riválisok? Kétségtelenül Gilbert, ez a pálya ideális számára és persze az egész olasz csapat. Ami Óscart illeti, magabiztosnak és nyugodtnak látom.”

Forrás: www.rfec.com

A spanyol válogatott már Ausztráliában van

Posted on by

A spanyol válogatott megérkezett Ausztráliába, Geelongba. Az olimpiai bajnok, Samuel Sánchez, családi gondokra hivatkozva szombaton utazik a többiek után.
A hotel, ahol elszállásolták őket csak néhány méterre van a rajthelyszíntől, kivéve a vasárnapi elit versenyt, mely Melbourne-ből rajtol. A csapat már edzett két órát, habár a világbajnokság pályáját még nem jelölték ki teljesen. Az idő kellemes, a maximum hőmérséklet 16 fok.

Forrás: www.marca.com

Kihirdették a spanyol világbajnoki keretet

Posted on by

José Luis de Santos, a spanyol szövetségi kapitány kihirdette a világbajnokságon induló 9 fős keretet.
A csapat első számú embere Óscar Freire (Rabobank) lesz. Jelenlegi és leendő csapattársa, Juanma Garate és Carlos Barredo is utazik vele. Indul az olimpiai bajnok Samuel Sánchez (Euskaltel-Euskadi), a katalán Joaquin Rodríguez (Team Katusha), Imanol Erviti és Luis León Sánchez a Caisse d’Epargneból, Fran Ventoso a Carmiooro-NGC csapatból és Haimar Zubeldia a RadioShackból. Ez a kilenc versenyző képviseli majd Spanyolországot október 4-én Melbourneben.
Az időfutamon Luis León Sánchez és Rubén Plaza áll majd rajthoz.
“Nem volt könnyű a választás, mivel a többi versenyző is, aki kimaradt, jó formában van. De csak 9 embert vihetek. Ők a legjobbak” mondta De Santos, aki bízik Óscar Freire negyedik világbajnoki győzelmében. “Jó úton halad az edzésekkel, jól ment a Vueltán és elégedett azzal, ahogy mennek a dolgok.”
Ami az időfutamot illeti, mely szeptember 30-án kerül megrendezésre a szövetségi kapitány az alábbiakat mondta Luis León Sánchezről: “hosszú volt az idei szezonja, de miután tegnap beszéltünk Peñafielben, biztos vagyok benne, hogy jó időfutamot fog menni Ausztráliában.” Rubén Plaza “tegnap nem ment túl jól az időfutamon, fizikai problémák miatt, de ez részletkérdés. Jó eredményt fog tudni elérni a világbajnokságon.”

Forrás: www.ciclismoafondo.es

Előzetes spanyol keret a világbajnokságra

Posted on by

Az alábbi 21 versenyzőt választották ki első körben, hogy részt vegyenek a szeptember 29. és október 3. között megrendezésre kerülő világbajnokságon, Ausztráliában:
Javier Moreno (Andalucía-Cajasur),
Imanol Erviti, Iván Gutiérrez, Pablo Lastras, Luis Pasamontes, Rubén Plaza, José Joaquín Rojas és Luis León Sánchez (Caisse D’Epargne),
Francisco José Ventoso (Carmioro NGC),
Xavier Tondo (Cervelo Test Team),
Koldo Fernández, Egoi Martínez és Samuel Sánchez (Euskaltel-Euskadi),
Carlos Barredo (Quick Step),
Óscar Freire és Juan Manuel Garate (Rabobank),
Juan Antonio Flecha (Sky),
Joaquim Rodríguez (Katusha),
Haimar Zubeldia (Radioshack),
Gustavo Cesar Veloso és David García (Xacobeo Galicia).

A 21 fős előzetes keretből végül 9 versenyző lesz az, aki tényleges ott lehet a világbajnokság rajtjánál.

Forrás: noticiassamu.blogspot.com

A Tour de France összegzése

Posted on by

Ainara Hernando Nieva a Ciclismo a fondo című újság szerkesztője az alábbi összegzést készítette a csapatokról a Tour de France után. (Az alábbiakban azon csapatokról készített elemzést tesszük közzé, ahol spanyol versenyző is rajthoz állt.)

“Végre megérkeztünk Párizsba. És mivel ez az utolsó szakasz, ilyenkor szokás mérleget vonni az elmúlt három hét eseményei után.

Astana
Alberto Contador már a verseny kezdete előtt nagy favoritnak számított. Az idei Tour mottója a “tiszta játszma” volt és sok vita kerekedett ekörül. A döntése, hogy megállt Spa-ban, hogy segítsen Cancellara-nak bevárni csapattársait, megmutatja, hogy mekkora szíve van. Igazából úgy irányította a versenyt, ahogy akarta, kivéve az utolsó időfutamot, ahol senki, de még ő sem gondolta, hogy ennyit fog szenvedni. De így jobban értékeli a győzelmét. Olyan csapattal érkezett a Tour-ra, ami kifejezetten számára volt összeválogatva. Nem volt rajta az a nyomás, mint tavaly, mikor Armstronggal kellett egy csapatban versenyeznie. Sosem volt könnyű dolga, de ezeknek a nehézségeknek köszönhetően Alberto sokkal erősebb lett. Még azt is megengedte magának, hogy nem szállt harcba a Tourmalet szakaszgyőzelemért. Így elnyerte a francia közönség szeretét is, amit a Luchon szakaszán vesztett el, mikor nem várta meg Andy Schleck-et. Sokan önzőnek gondolták, de megmutatta, hogy mennyire lovagias tud lenni.
Az Astana a Tour győzelem mellett más pozitívumokra is lelt. Január óta nagyon sok kritikát kapott a csapat, hogy nem elég erősek. Ennek ellentmondott Dani Navarro, Paolo Tiralongo és Alexander Vinokurov is, akik megmutatták, hogy mennyit is érnek igazából.

Euskaltel-Euskadi
Lemaradtak a fotóról Párizsban, amire nagy szüksége lett volna a csapatnak, most, hogy kérdéses a jövőbeni sorsuk. Annak ellenére, hogy Samuel Sáncheznek nem sikerült a harmadik hely, nem lehet őket semmiért sem hibáztatni. Két sajnálatos esemény miatt már az elején feladta két versenyzőjük, Juanjo Oroz és Amets Txurruka. Ennek ellenére a csapat szinte minden nap benne volt egy szökésben, ahol egy esetleges szakaszgyőzelem lett volna a cél. Végül nem szálltak harcba a mindennapos versenyeken, hanem az összetett eredményben alkottak nagyot, ami bár nem dobogó, de mégis nagy előrelépés a csapat történelmében. Ennek ellenére sokan felhánytorgatták, hogy Egoi Martinez nem vállalt nagyobb szerepet, nem sikerült felülmúlnia 2009-es eredményét.

Caisse d’Epargne
Szakaszgyőzelem nélkül térnek haza, két olyan év után, amikor legalább egyszer feltett kezekkel értek célba. A csapat idén más szemmel is nézte a Tourt, hiszen év végéig új szponzort kell találniuk. Idén egyetlen versenyzőjük sem került be a top10-be, ami Luis León Sánchez egyik célja volt, a szakaszgyőzelem mellett. Végig ott tudott lenni a legjobbakkal a hágókon és végül a 11. helyet szerezte meg összetettben. A másik versenyző, akiről érdemes még szót ejteni, Rubén Plaza, aki most debütált a Touron és nem is rossz eredménnyel, az összetett 12. helyén végzett, köszönhetően annak a szökésnek, melyben a már veteránnak számító francia Moreau-val vett részt.

Rabobank
Az összetett harmadik hely mindent meggyógyít, mindent elfelejtet. De nem törli ki azt az érzést, hogy a Rabobank kezében volt a kulcs, hogy nagyobb szerepet vállaljon. A vitatott spa-i szakaszon meg lett volna a lehetőségük, hogy a Caisse d’Epargne-val együtt előnyre tegyenek szert Menchov és Gesink révén, akik megúszták a bukásokat. Menchov, mint mindig, most is harcba szállt. Felvágás és magamutogatás nélkül, ahogy szokta. Lépésről lépésre haladt, míg végül az időfutamon elvette Samuel Sáncheztől a dobogó harmadik helyét. Többet vártunk Robert Gesinktől és Lars Boomtól, de legfőképpen Óscar Freirétől. A spanyol végigment ezen a Touron, de nem sikerült jól helyezkednie a sprintekben, éppenhogy ott volt a párizsi sprintbefutón.

Katusha
A legnagyszerűbb versenyzőjük Joaquin Rodríguez volt. A katalán versenyző idén már többször is megmutatta, hogy nem volt pénzkidobás a szerződtetése az orosz csapatba. Mindenki nagyon várta a bemutatkozását a Touron és ő jobban teljesített, mint amit elvártak tőle. Nyolcadik lett összetettben, és megnyerte a mende-i szakaszt. A győzelme ezen a szakaszon megmutatta az erejét és elszántságát is, hogy nem engedte át a szakaszgyőzelmet Contadornak, hanem sikeres támadást intézett ellene.

Footon-Servetto
Nem volt vesztenivalójuk, így mutatkoztak be Rotterdamban. A kilenc versenyzőből végül 5 jutott el Párizsba. Gyakorlatilag mindannyian most debütáltak a Touron. Balszerencséjük volt, hogy Manuel Cardoso adta fel elsőként a versenyt, mivel ő lett volna a legesélyesebb egy szakaszgyőzelemre közülük. A körverseny legnagyobb meglepetése a valenciai Rafa Valls lett, akit a spanyol kerékpársport jövőjének tartanak. Szintén most debütált Arkaitz Duran és Eros Capecchi is, akiktől több szereplést vártak a hegyekben. Ezt nem sikerült megmutatniuk, de mindketten megérkeztek Párizsba.

Cervélo Test Team
Gyenge teljesítmény, de jó játszma. Carlos Sastre, ahogy az várható volt, megmutatta az erejét. Egy hosszú próbálkozása volt, amikor inkább támadott és nem állt meg Samuel Sánchez bukásakor. Ő megpróbálta és ezért nem lehet hibáztatni. Kár, hogy nem sikerült utolérnie a szökést. Számára nem volt rossz ez a Tour, hiszen maximális teljesítményt nyújtott. A csapat számára hiányzott Thor Hushovd győzelme, mivel Cavendish és Petacchi jobbak voltak nála.

Omega Pharma-Lotto
Jürgen van den Broeck összetett ötödik helye több, mint amit a csapat remélt. Dani Morenot láttuk a hegyekben a legjobbak között versenyezni. A szép Giro után többet lehetett volna várni Matthew Lloyd-tól és Ivan Bassotól.

Forrás: www.ciclismoafondo.es

Ki jön Contador után?

Posted on by

Ez az ötödik Tour de France, amit spanyol kerékpáros nyer. Ráadásul Contador, Samuel Sánchez, ‘Purito’ Rodríguez, Luis León, Rubén Plaza és Daniel Moreno ott vannak az első 20 között.
Alberto Contador a legjobb hegyimenő a nemzetközi mezőnyben és dacára a tegnapi viszontagságainak az időfutamon már ő a győztese az idei Tour de France-nak. De Spanyolországban, ki jön Contador után?
Míg Miguel Indurain-nak az utódja Abraham Olano volt, addig Contadort még nincs senki, aki követhetné a trónon. Talán az Euskaltel-Euskadi 24 éves kerékpárosa Beñat Intxausti, aki idén megpróbálkozik az első nagy körversenyével, a Vuelta Ciclista a España-val. Annak ellenére, hogy Intxausti idén érkezett az Euskaltelhez a Servettoból, már komoly sikereket ért el és végleg a kerékpározást választotta a foci helyett.
Szintén a narancssárga csapatban van Igor Antón, aki kiemelkedik az egyhetes versenyeken, de nem megy jól az időfutamokon és mivel már 27 éves, már nem fog tudni annyit fejlődni.
Még nem beszéltünk arról, hogy az elmúlt 5 évben három különböző spanyol kerékpáros nyerte a Francia Körversenyt: Óscar Pereiro (2006), Carlos Sastre (2008), Alberto Contador (2007, 2009 és 2010). Egy újabb öt éves periódus, mint Miguel Indurain idejében, aki 1991-1995 között állhatott a dobogón Párizsban.
Idén a 20 legjobb között Contadoron kívül ott van még öt másik spanyol is: Samuel Sánchez, ‘Purito’ Rodríguez, Luis León Sánchez, Rubén Plaza Molina és Daniel Moreno, aki a legfiatalabb közülük.
Contador csapatában is van számos nagyszerű spanyol kerékpáros, mint Jesús Hernández, Daniel Navarro, Benjamín Noval és a legidősebb David de la Fuente, de egyikőjük sem hasonlítható Albertohoz. A Footon-Servetto 22 éves új felfedezettje Rafa Valls sem ez az eset.
Ennek ellenére Spanyolországnak nincs sírnivalója, hiszen a föld alá döngölt olyan országokat, ahol szintén nemzeti sport a kerékpározás. Franciaországban például az utolsó nagy versenyző Bernard Hinault volt, egy legenda, aki 25 éve nyert utoljára Tour de France-t. Ez idő alatt Spanyolország 11-szer nyert.
A másik negatív példa Olaszország, ahol Marco Pantani 1998-as győzelme után drámai üresség maradt. A szintén olasz Gianni Bugno, vagy Claudio Chiappucci sem voltak képesek Miguel Indurain nyomába érni, soha nem tudták túlszárnyalni.
Úgy tűnik sem Spanyolországban, sem a világ más pontján nincs újabb Contador, de szerencsére vele még jó sok évig számolhatunk. Az egyedüli, aki megfelelő vetélytárs számára, Andy Schleck, olyan csatát, mint amit az idei Touron láttunk még sokáig láthatunk majd közöttük.

Forrás: www.elmundo.es