“Különösen szeretem Córdobát. Itt nyertem életem első szakaszát a Vueltán és itt ért véget 2008-ban az Andalúziai Körverseny, melynek a győztese voltam. Így aztán tiszta volt a cél mára: a befutó. Kicsit meglépni a felfelén és tovább növelni az előnyt a lefelén.

Nem igazán szoktam félni a kerékpáron; nagyon tisztelem, de ma féltem. A Liquigas nagyon gyorsan ment lefelé, de éreztem, hogy nagyon biztosak is. Meg vagyok róla győződve, hogy ismerték a terepet. Tudtam, hogy nem vagyok nyerő helyzetben, de egészen a végéig próbálkoztam és ebben a helyzetben nem rossz ez a második hely. Sagant mintha egy varázspálcával megintették volna, de mind a négyükre oda kellett figyelnem, mert bármelyik képes lett volna nyerni. Megpróbáltam meglepni őket a nehezebbik oldalon megindulva, de nem sikerült.

Sajnálom, mert azt terveztem, hogy a csokrot Chente García Acostának ajánlom majd. Ő meghatározó egyénisége a kerékpársportnak és nagyon hiányzik most a csapatból.”

Forrás: www.movistarteam.com

“A szökésben azon aggódtam, hogy nehogy elrontsam az étkezést, a végén a tapasztalat segített jól megoldani a helyzetet. Már veszítettem el szakaszt a Giron, a Touron és a Lombardiai Körversenyen… de ma összejött. Úgy gondoltam a mai szakaszra, mint egy klasszikus versenyre és minden tökéletesen ment. Holnap akár fél órát is kaphatok, de teljesen mindegy. Ma volt az én napom.

Hogy Chavanel nagy rivális-e a szökésekben? Nem, ha valamit megtanultam az az, hogy egy szökésben nem szabad túlértékelned egyetlen ellenfeledet sem, nem kételkedhetsz. Talán ezért nyertem már nagy szakaszokat. A piros trikó egy külön kitüntetés a pályafutásom során. 27 éve bringázom és egy ez hatalmas jutalom, de mindig mondom, hogy a legszebb győzelmet 2001-ben arattam a Giron. Négy éve voltam profi és nem kísért a szerencse, de az a győzelem teljesen megváltoztatott. Akkor egy új Pablo ‘Penkas’ született. Viszont ez a győzelem volt a legfelemelőbb, mert volt időm ünnepelni és emlékezni sok emberre. Először keresztet vetettem, hogy megköszönjem ezt az életet, amit élhetek, ezt még anyám tanította; a másodikkal, mikor az égre néztem, a mi Xavi Tondonkra és Weylandtra emlékeztem. És végül a karkötőm, az amulettjeim, akik mindazokat jelentik számomra akiket szeretek.

Nincs titok abban, hogyan lehet ennyi időt profiként versenyezni, jól kell bánni a testeddel, ha ezt teszed, meghálálja. Láttam olyan versenyzőket, mint Vasseur és Guesdon, akik nagyszerű győzelmeket arattak tíz év után is és azt mondtam magamnak, hogy ez miért ne sikerülhetne nekem is. Célom volt szakaszt nyerni a Giron és nagyon közel voltam hozzá, de igazság szerint sokkal édesebb a győzelem itt a Vueltán.”

Forrás: www.movistarteam.com

“Érdemjegy: elégséges

Jetleg: semmi különös

Kerékpársport globalizációja: még van munka

Rádió: nélküle versenyeztünk, de szükséges. Mindig amellett voltam, hogy ne használjuk, de kerékpársport nem haladhat visszafelé. Itt úgy tűnik, hogy a feszültség azok között van, akik a kerékpársportért élnek és akik abból élnek.

San Luis (Argentína): odavannak a kerékpárosokért, úgy tesznek, mintha akkora múltja lenne náluk is ennek a sportnak, mint Európában. Nem tudsz lemenni az utcára fagyizni, mert mindenki felismer, megállít, fényképezkedik veled… ez fantasztikus, ez a lényege a kerékpársportnak.

Verseny: gyors, kemény, hőség, szél, taktika, jó utak, evezés, nézők (csak a falvakban és a hágókon, nagyok a távolságok és a népsűrűség 2-3 településen koncentrálódik)

Média: ha nem lettek volna, senki nem tudná, hogy milyen kitűnő és szép volt itt minden

Lombardi és Roberto Coca: a verseny szervezői, nagyon szeretnék, hogy minden tökéletes legyen, de megkérdezhetnének néhány versenyzőt vagy igazgatót

Movistar: jeles, majdnem kitűnő (első győzelem, elnézést: ELSŐ GYŐZELEM). Csak egy DE van: nem lett meg az összetett. A legjobb: egység, csapatszellem és a csapat színvonala.

Penkas: gyors fejlődés, a vártnál előbb sikerült alkalmazkodni a versenyhez. Jó beszélgetések a szakaszok után, vacsorák, minden nap tanultam valami új dolgot

Elektromos Campagnolo szett: a jövő, melyet be kell szereznie minden versenyzőnek és amatőrnek egyaránt

Nap: energia minden napra, de hőség is

Dulce de leche, asado, empanadas (sűrű karamellkrém, barbecue, hússal-zöldséggel töltött tésztabatyu – szerk.): Mit gondoltok, megkóstoltam?

Mostantól már érezni a lőpor illatát. Hamarosan kezdődik a szezon Európában.”

Forrás: www.pablolastras.es

“Kellenek fennkölt tervek, mértékletes elvárások és egy kis plusz. Kemény, nem? Jó üzenet egy új év és egyben új szezon kezdetéhez. Mindannyian új tervekkel indulunk az új évben, ez enyémek itt vannak.
Fennkölt tervek: szakaszt nyerni a Giron és ott lenni a Világbajnokságon.
Mértékletes elvárások: egy újabb szezont végigcsinálni a maximumon, úgy, ahogy én szeretném.
Kis plusz: egészség.
Ti mit kértek? Ezek csak a sporttal kapcsolatos kívánságaim, a személyest megőrzöm magamnak.

Minden szép és jó már most az új évben: bringa, mez, új versenyek… Még sok munka áll előttem, majd folyamatosan beszámolok arról, hogy mi a helyzet velem. Megyek Argentínába január 12-én a Tour de San Luisra, az idei évi első versenyemre. Már sok jót hallottam róla. Azt is mondták, hogy jó az idő és nagyon finomak a borok. Remélem, hogy jó munkát tudok majd ott végezni és az izomtónusom is javul. Bízom benne, hogy az európai versenyekre már jó formában érkezem, mint 2008-ban.

Mutatok nektek egy jó kis szórólapot, melyet el kellene olvasnotok. Egy híres olasz kerékpáros magazin szedett össze pár dolgot a dopping ellenőrzésekkel kapcsolatosan. A szöveg fordítása:
‘Igaz, hogy minden kerékpáros doppingol?
Talán nem tudjátok mindannyian, hogy
- a kerékpár az első olyan sportág, ahol bevezették a biológiai útlevelet. Az utóbbi négy évben több, mint 46000 vér- és vizeletellenőrzést végeztek (ez több, mint 50 ellenőrzés versenyzőnként!)
- az utóbbi két évben a kerékpáros csapatok, szervezők, versenyzők, több, mint 13 millió eurót költöttek doppingellenőrzésre
- az év 365 napján a versenyzők meg kell mondják, hogy hol edzenek, hol tartózkodnak, hol alszanak, hogy mindig elérhetőek és ellenőrizhetőek legyenek, nappal és éjszaka is
- A Profi Kerékpárosok Társasága önként támogatja a doppingellenőrzéseket, évente 250000 euróval (ami napjainkig több, mint két millió eurót jelent)
- 2008-ban, a Francia Antidopping Ügynökség közzétett egy felmérést a legnépszerűbb sportágakról, ahol szteroidokat és anabolikus szereket használnak. A profi kerékpársportban volt a legkisebb ez az arány
Talán azért is tudjuk, hogy létezik a kerékpársportban dopping, mert itt igazán komolyan harcolnak ellene.
Az előítélet meghamisíthatja az ítéletet.
Én a szívemből tekerek.’”

Forrás: www.pablolastras.es

“Üdv mindenkinek! Visszatértem a nyaralásból, elmesélem röviden, hogy merre is jártam.
‘És Lombardia?’ kérdezhetnétek. ‘Nem mesélsz semmit róla?’ Biztos vagyok benne, hogy a megjelent interjúban már mindent elmeséltem arról, hogyan is éreztem magam.
Pár napot edzés nélkül töltöttem, teljesen leálltam, annak ellenére, hogy nem fáradtam el a megtett 31.100 km után.
Hogyan értékelem a szezont? Rövid és jó volt.
A szezon érdemjegye? Ezt ti mondjátok meg. Várom a kritikákat, kommentárokat, tanácsokat, kérdéseket…
A legjobb a szezonban? A jól elvégzett munka.
A legrosszabb? A bukások a Giron.

Hogy jól tudjam kezdeni a szezont pihenésre volt szükségem és ezt meg is valósítottam a vakáció során. Igazi turista voltam: gasztronómia, ünnepség, karnevál, tengerpart, hegy, város, vidék, múzeum, templom és egy kis sport…
San Sebastianban kezdtem, már rég vágytam arra, hogy mélyebben megismerjem a várost, mert eddig csak ‘dolgozni’ jártam ott.
Aztán jöttek a Baleár-szigetek, ahol részt vettem a Vuelta a Formenteran montival. Meglepett, hogy milyen szép és jól szervezett ott minden, az ellátás és minden egyéb részlet kitűnő volt. Nagyon megtetszett a vastagkerekű bringák világa.
Aztán megálltam picit Ibizán, hogy ellátogassak pár szórakozóhelyre.
Ezután még hazaugrottam átcsomagolni a bőröndömet és indultam tovább Isla Cristina-ra. Útközben megálltam Guadalupe faluban, hogy megismerjem a kolostorukat és a szezonra jellemző ételeiket, melyek nagyon ízletesek. Huelvában – míg készültem az Isla Cristina-i bringás teljesítménytúrára – volt időm pár dologra: megnézni a Rocío-t, enni helyi ételeket, fürdeni az Atlanti-óceánban (nagyon hideg a víz), sétálni a 14 kilométer hosszú tengerparton. Jól éreztem magam.
Praia do Forte (Brazília) volt az utolsó hely, ahova elmenekültem. Célom csak annyit volt, hogy ne csináljak semmit, de sokat tanuljak egy másik országról, annak kultúráról és történelméről… Fantasztikus volt a napsütésben olvasgatni a tengerparton.”

Forrás: www.pablolastras.es