Alig több, mint egy hónapja Óscar Freire ismét a sebészeten járt, hogy orrmelléküreg gyulladását kezeltesse. A beavatkozás sikeres volt, így visszatért mosolya és győzelem utáni vágya. Ezekben a napokban Denia környékén edz a Vuelta a Españara. Akkor vett itt egy kis lakást, mikor még a Mapei versenyzője volt, hogy az északi esős telek elől ide meneküljön.

Hogy áll a felkészüléssel a nyolcadik Spanyol Körversenyére?
Ahh! Ez a nyolcadik? Nem is tudtam…

Várja már a kezdést?
Igen. Sikerült hamar felépülnöm az operációból és már nagyon versenyeznék. Tavaly a Tour után volt a műtétem (ugyanezzel a problémával) és alig tudtam felkészülni a Vueltára és a Világbajnokságra. De most teljesen meggyógyultam, így szállok szembe a Vueltával és a Világbajnoksággal.

A Vueltát ismét csak felkészülésnek tekinti a Világbajnokságra, vagy vannak komolyabb tervei is?
Remélem, hogy sikerül szakaszgyőzelmet szereznem idén. Nem tudtam indulni a Touron, ezért ez most fontos lenne a számomra. Ráadásul én sokkal frissebb vagyok, mint a többi sprinter, mivel a többségük ott volt a Touron.

Kinézte már magának valamelyik szakaszt?
Van pár, ami fekszik nekem. Lesznek olyan közepes emelkedőkkel tarkított szakaszok, melyek végén sprintbefutó várható. Tetszik a córdobai befutó, mert már ismerem és tudom, hogy illik az én alkatomhoz.
Nagyon tetszik a nojai befutó is. A hágók elég messze lesznek a céltól, ami jól jöhet nekem. Ráadásul az útvonalat is jól ismerem és tudom, hogy képes vagyok megbírkózni azokkal a hegyekkel.

A Rabobank olyan csapatot nevez a versenyzre, mely fog tudni Önnek segíteni?
A csapat most a spanyolok versenyzők köré épít (Carlos Barredo és Luis León Sánchez) és a fiatalok köré. Mollema, Kruijswijk és Tom-Jelte Slagter megpróbálnak majd jó eredményt elérni az összetettben. Breschel lesz az, aki segíteni tud majd nekem a sprintekben.

Változott valami idén a csapatban, hogy spanyol versenyzőket szerződtettek?
Igen, természetesen. Ők dolgoznak a legjobban, amikor arra szükség van. Luisle és Barredo képesek versenyt is nyerni, de ha látják, hogy erre nincs lehetőségük készek a csapatért és értem is dolgozni.

Be tudja fejezni idén a Vueltát, vagy fel kell adnia korábban, hogy kellően fel tudjon készülni a Világbajnokságra?
Az a célom, hogy befejezzem a Vueltát, habár ez még sok mindentől függ. Ha minden jól megy, befejezem a Vueltát, mivel ez is része a koppenhágai felkészülésnek.

Forrás: www.eldiariomontanes.es

Nemrég azt nyilatkozta, hogy a Tour a világ legunalmasabb versenye…
Valami ilyesmit akartam mondani, de nem ennyire élesen. A klasszikusokról kérdeztek és erre mondtam, hogy a július sokkal szebb és élénkebb hónap lehetne, ha a Tour mellett klasszikus versenyek is lennének. A Touron, amikor a hegyi szakaszok vannak, már lehet tudni előre, hogy kik lesznek elől és mi fog történni. Sokkal unalmasabb, mint a klasszikus versenyek, ahol az utolsó kilométerig nem tudod, hogy ki nyeri majd. Több a nyitott kérdés. Elég csak arra gondolni, hogy mi történt idén a Párizs-Roubaix-n, a Flandriain vagy a Sanremon.

A nagy esélyes, Cancellara, második, harmadik és újra második lett.
A Flandriain ott rontotta el, hogy nagyon korán megindult, de a Roubaix-n nagyon rosszul viselkedtek vele. Nem értem Hushovdot… Egy világbajnoknak több felelősséget kell vállalnia. Nem teheti folyton másra a kerekét.

De így legalább szórakoztató volt a verseny.
Mint kerékpáros, jobban szeretem nézni is a klasszikus versenyeket, mint a többnaposokat. És versenyezni is jobban szeretek ezeken. Tetszik a nyomás és az, hogy senki nem tartalékolja az erejét a következő napra, mint a Touron. Sokkal jobban fekszik nekem, ezért is vagyok jobb ott. A Touron mindig ott kell lenned a megfelelő helyen a megfelelő pillanatban. Vagy legalábbis kell egy csapat, aki elvisz az utolsó 200 méterig.

Így aztán idén nem indul a Touron, mivel a csapatnak nagy céljai vannak.
Meg akarják nyerni a Tourt Gesinkkel (aki tavaly hatodik helyen végzett) és nincs már arra kapacitás, hogy egy sprinterre is figyeljenek. Már télen szóltak, hogy gondolkodjak valami más versenyben. Így aztán a Vueltát választottam.

De a Tour az mégiscsak a Tour. 2008-ban hazavitte a zöld trikót és négy szakaszgyőzelmet.
Igen, a Tournak nagyobb a reklámja, a visszhangja, több tv, több újságíró… ezt nem jó elveszíteni. De úgy rajthoz állni, mint az elmúlt években, amikor nincs segítségem a befutóknál és egyedül kell megtalálnom a helyemet, az sem tetszik. Más lett volna, ha az utolsó pillanatban szólnak, hogy nem indulhatok. Már van más ötletem.

A Giron sem indul, a másik nagy körversenyen.
Tavaly megpróbáltuk és a csapat is mellettem állt, de nem volt olyan pillanat és az egészségem sem volt túl jó, sem az útvonal. Úgy volt, hogy lesznek sprintek, de aztán nem voltak. Idén még több lesz a hegy. Így aztán a Kaliforniai Körversenyre megyek, ami nagyon tetszik. Sokkal nyugodtabb verseny, kényelmesebb, több lehetőséggel.

Ráadásul azt mondják, hogy a profi kerékpársport jövője az Egyesült Államokban van.
Kaliforniában olyan várakozás előzi meg a versenyt, ami Európában hiányzik nagyon sok helyen. Meglepődtem, amikor először ott jártam 2008-ban. Ott a kerékpárverseny nemcsak sport, hanem látványosság. Sokkal több a gond Európában, a doppingbotrányok teljesen tönkretették. A közönség csodál, mint sportolót. Amikor először jártam ott, olyan érzés volt, mintha visszatérnék a régi idők Európájába, az ártatlanságba, a vidámságba, ahogy korábban itt zajlott a kerékpársport. A közönség, a szurkolás…

Van megoldás az európai kerékpársport jövőjére?
Ez nehéz. Nagyon sok dolgot meg kellene változtatni. Értékelni kellene a kerékpárosokat, odafigyelni rájuk és nem csak gazdasági értelemben. Úgy tűnik, hogy csak a szép látszatot szeretnék fenntartani. Miközben az UCI nem áll a kerékpárosok mellett, nagyon nehéz megmenteni az európai kerékpársportot.

35 évesen már megérzi az ember a versenyeket? Nehezebben mennek már a klasszikusok?
Nem nekem lettek nehezebbek, hanem másoknak könnyebbek, az olyan típusú versenyzőknek, mint Gilbert, akik képesek látványosat alkotni. Ráadásul a csapatom sokszor nem is a győzelemért hajt, ahogy az szerdán is történt a De Brabantse Pijl-n, ahol már háromszor nyertem. Már a kezdettől láttam, hogy nem a győzelemért megyünk.

És az Amstelen?
A csapat Gesinkért ment, mint anno Boogerdért. Jobban érdekli őket Gesink harmadik helye (tegnap kilencedik lett), mint az én győzelmem.

Forrás: www.elpais.com