Lassan öt éve már, hogy Manolo Saiz kikerült a profi kerékpársport körforgásából az Operación Puerto ügy miatt. Továbbra is a szenvedélye és az élete ez a sportág, ahova visszatérni készül. Az elmúlt öt évben nem ítélték el, nem büntették meg, most új projekten, a 2012-es visszatérésén dolgozik. A BiciCiclismo a Baszk Körversenyen készítette az alábbi interjút.

Úgy tűnik, hogy már elhatároztad, hogy visszatérsz a profi kerékpársportba.
Mindig is őszinte voltam és azt mondtam, hogy megpróbálok visszatérni, aztán ha nem sikerül, az az én kudarcom lesz. Most nem azt mondom, hogy talán visszatérek. Most már azt mondom, hogy újra itt akarok lenni és ha nem jön össze, az azért lesz, mert nem vagyok képes megtalálni a módját.

Mikorra tervezed?
Amint lehet. Szeretnék találni egy szponzort a 2012-es évre. Azt is gondolom, hogy nem vagyok olyan rossz, akár kaphatnék ajánlatot csapattól is… De már tudom, hogy ez nem így lesz, ezért szeretnék saját magam szponzort találni és ha ez sikerül 2012-re, akkor már 2012-ben visszatérek. Újra megismétlem, hogy most minden az én sikerem vagy a bukásom lesz.
Mindig is szerettem volna egy saját projektet. Azt gondolom, hogy a legfontosabb a visszatérés, akármilyen módon is. Ha összejön, akkor jó, ha nem, az azt jelenti, hogy nincs más lehetőség.

Azt mondtad, hogy nem a legmagasabb szinten szeretnéd kezdeni, hanem egészen lentről.
Ez így van. Valóban egy olyan csapatot szeretnék, amelyben vannak lehetőségek: az első évben összehozni a csapatot, a másodikban egy lépést tenni előre, a harmadikban már a fontos csapatok egyikének lenni. Azt az utat szeretném követni, amit anno az ONCE-val bejártam. Most ha jönne egy nagy szponzor, aki valami nagyot szeretne alkotni már az első évtől, hát persze, hogy tárt karokkal fogadnám.

Újra fiatalokból építenél csapatot?
Igen, igen, persze. Nagyon sok jó fiatal kerékpáros van itt és külföldön is. Manapság már nemzetközi lett a kerékpársport és a csapat nyitva állna spanyol és külföldi versenyzők előtt is. Sőt azt sem bánnám, ha nem spanyol projekt lenne, egyáltalán nem számít.

Milyen fázisnál tart ez a projekt?
Még a megbeszélések szintjén. Van már pár kapcsolatom támogatókkal… A dolgok mindig bonyolultak és nehezek, de mindig meg kell próbálni és bízni kell benne, hogy jól alakulnak majd.

Azt mondod, hogy nemcsak Spanyolországban keresel támogatókat.
Nem. Manapság a nemzetközi kerékpársportban kell gondolkodni, ezért mindent figyelembe kell venni.

Hogy látod a kerékpársport jelenlegi helyzetét?
Annyira ostobák vagyunk a kerékpársport világán belül, hogy nem elegendőek nekünk a kívülről jövő támadások, most már gyártunk magunknak belülről is.

Ki a hibás ezért a helyzetért?
Mindenki egy kicsit. Nem hiszem, hogy ez csak az UCI, vagy a csapatok, vagy a versenyzők, vagy a szervezők hibája lenne. Ebben mindenki benne van egy kicsit, beleértve minket kívülállókat is, mert kicsit érzékenyebbek lehetnénk és nem kellene beleszállni a vitákba, melyek nem szolgálnak a sportág előnyére. Mondok egy ostoba példát. Frank Schleck Camelbak-et (folyadék tárolására szolgáló műanyag tasak – szerk.) használt az időfutamon. Bármely más sportágban úgy értelmezték volna, mint valami nagyszerű újítás, míg itt szabályszegésnek minősül. Hogy lásd az ostobaságot, amiben benne vagyunk.

És mit gondolsz a spanyol kerékpársportról?
Megegyezésre lenne szükség a szervezők és a csapatok között. Amikor 1989-ben elkezdtem, szinte nem is kellett külföldre mennünk, olyan sűrű volt a spanyol versenynaptár, de ez már nincs sehol. Olyan megállapodásra van szükség, hogy mindenki egy irányba akarjon evezni.
Ami a külföldi kerékpársportot illeti, el kell fogadnunk, hogy a Tour de France a világ legjobb versenye, ezért diktálhatja ő a szabályokat. Habár az olasz kerékpársport, konkrétan a Giro d’Italia, amelyik hasonlatos a Tourhoz, de mégsem azonos, napról-napra erősebb és úgy gondolom, hogy erre nekünk is oda kellene figyelni. A Vuelta a España nagy részét magába szippantotta a Tour de France (az ASO 2008-ban 49%-os részesedést szerzett a Vuelta a España-t szervező cégben – szerk.) és nemhogy jól menne, mégcsak nem is fejlődik. Mindannyiunknak adnunk kellene egy kis lökést, hogy jól menjenek a dolgok.

Mit szólsz a Movistar megjelenéséhez, mint támogató?
Ez rendkívüli. Leginkább azért, mert ez a vállalat sokat költ reklámra és úgy gondolom, hogy nagy jövő áll előtte.

Megváltozott a kerékpársport, már sokkal nemzetközibb, angolszászabb…
Ez normális, és jönni fognak még az ázsiaiak. A kerékpársportnak azokra az országokra kell figyelni, amelyek gyorsan fejlődnek és ahol nagyszabású az utánpótlás nevelés. Ez nagyon fontos piac, mely új élettel töltheti meg a sportágat.

Képes létezni a sportág UCI nélkül? Látsz lehetőséget egy nemzetközi liga létrehozásában?
Nem, soha. Egy párhuzamos szervezet… Az NBA ilyen, de mit akarsz csinálni, egy új UCI-t? Az UCI-nak mindig léteznie kell, hogy meghozza a rendeleteket, szabályokat, döntéseket… Az UCI-tól függetlenül haladni? Nem hiszem. Az UCI első szabálya azt mondja, hogy céljuk a nemzeti szövetségek összefogása. Ez nagyon jó, de kell egy elágazás a nemzetközi kerékpársport felé.

Nem gondolod, hogy az UCI több hatalmat szeretne, mit amennyi megilleti?
Nem minden az ő ügye, amit most irányít. De azt gondolom, hogy nem lehet minden az UCI hibája. Ha az UCI rossz döntéseket hoz az azért van, mert a csapatok, a versenyzők és a szervezők hagyják, hogy megtegye. Ez a profi kerékpársport hibája és nem az UCI-é.

Hogyan vélekedsz Alberto Contador ügyéről?
Én őszintén hiszem, hogy nem használt clembuterolt teljesítménynövelésre és ez itt a kérdés és az alapja mindennek. A szabályozás hibája? Úgy tűnik, hogy igen. Ha 0,0005 a mennyiség, aminek 0,0000-nak kell lennie, az a szabályzat hibája. De a szabályok értelmezése egy dolog és én teljes mértékben megbízom Contador ártatlanságában.

És gondolod, hogy a CAS (Court of Arbitration for Sport – Nemzetközi Sportdöntőbíróság) is hisz az ártatlanságában?
(Gondolkodik.) Nem hiszem, mert büntetni akarnak. Csak meg kell nézni a korábbi ügyeket, ezért talán nehezebb lesz megvédenie magát a CAS előtt, mint a Spanyol Szövetség előtt. Én azt szeretném, ha tisztán jönne ki belőle, nem is miatta, hanem a kerékpársport miatt. Nem azt akarom, hogy Contador a neve miatt kerüljön ki belőle tisztán, hanem azt szeretném, hogy a kerékpársportot tegyék tisztába, mert megérdemli.

Végül mit gondolsz arról a WADA javaslatról, hogy töröljék el a B próbát?
Ez egy nagy félreértés vagy rossz kommunikáció, mert a B próbát sokszor nem is vizsgálják, mert nem kérik, vagy mert nincs annyi fals pozitív eset. Ha a B próba arra szolgál, hogy megerősítse a pozitív eredményt, akkor azt a sportoló fizeti, ez nekik nem kerül semmi pénzükbe. Ha ez a kérés jogos volt és hiba történt, akkor a sportolónak joga van megvédenie magát. Azt gondolom, hogy az minden törvény ellen menne, ha nem lehetne megvédenie magát az embernek, ez szörnyűség. Megismétlem, hogy ez csak félre lett magyarázva, mert a B próbát pozitív eredmény esetén a sportoló fizeti és nem a WADA és nem is a szövetség.

Forrás: www.biciciclismo.com

Az Operación Puerto 2006. május 23-án kezdődött a madridi XII. Pio Hotel kávézójának ajtajában. A Guardia Civil (spanyol csendőrség) ugyanott vette őrizetbe José Luis Merinot, Eufemiano Fuentest és Manolo Saizt, akit a következő napon szabadon is engedtek. Hónapokkal később a bíró lezárta az ügyet, mivel nem talált bűncselekményt, habár a madridi területi bíróság kétszer is elrendelte a további vizsgálatot. 2006 óta Manolo Saiz hallgatott egészen a múlt hétig, amikor interjút adott egy helyi lapnak.

Mi történt Önnel az utóbbi négy évben?
Tulajdonképpen semmi. A nyugalom és az unalom között töltöttem ezeket az éveket. Eleinte csak otthon voltam, aztán néhány barátom meggyőzött, hogy vágjunk bele a vendéglátásba.

Kitörölte a fejéből, ami történt?
Nem, még most is ugyanolyan tisztán él bennem minden, ugyanúgy fáj. A profi kerékpársport volt az életem. Sokat adtam neki és sokat is kaptam vissza tőle. Ahogy múlik az idő, egyre több mindent látok másképpen.

Végül úgy döntött, hogy négy év hallgatás után megszólal.
Néhányan mondták, hogy ne hallgassak tovább. Végül rászántam magam, habár még nem tudok beszélni minden dologról, de elérkezett a pillanat, hogy megtörjem a csendet.

Hogyan emlékszik vissza a letartóztatására?
Keserű pillanat volt.

Csapdának gondolja?
Hónapokon keresztül lehallgatták Eufemiano Fuentes telefonbeszélgetéseit. Sok párbeszédet folytatott velem az utolsó nyolc hónapban és nem tűnt fel, hogy csapda lenne. De ezek azok a dolgok, melyekről még szívesebben hallgatok, amíg tart a per. Az ügyvédek mindent nagyon jól csináltak eddig és én továbbra is megbízom bennük.

Önt abban a bárban a Guardia Civil egy zsák pénzzel a kezében tartóztatta le.
Ha azért mentem volna be, hogy kifizessek valamit Eufemianonak, neki kellett volna kijönnie a pénzzel és nem nekem. Hosszú útra indultam otthonról, a Dauphiné, aztán a svájci körverseny, a nemzeti bajnokságok, aztán a Tour. Ez több, mint három hónap. Minden körversenyre 16 fővel mentünk, a Tourra 25-en. Ezért volt nálam svájci frank és euró. Ugyanazzal jöttem ki onnan, mint amivel bementem. Nem azért mentem, hogy fizessek.

Gondolja, hogy az Operación Puerto, törvényes keretek nélkül, csak egy lejárató kampány volt?
Erről nem inkább beszélek, mert még nem tehetem.

Sok barátot elveszített?
Nem tudom, hogy sok barátom volt-e. Továbbá, nem tudhatod, hogy ki melyik oldalon áll. A kerékpársport nagyon kiszolgáltatott lett, néhányan korábban mondtak dolgokat, de most, hogy megmeneküljenek, az ellenkezőjét állítják.

Ennek ellenére, voltak akik támogatták?
Természetesen. Vannak emberek, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Mikor végre befejeződik az ügyem, elmondom majd a nevüket. Aki a leginkább megpróbált védeni engem, Carlos Sastre volt. Nagyon hálás vagyok neki.

Hogy érezte magát a börtöncellában?
Nem gondolsz semmire, egy szürreális világban érzed magad, én legalábbis ezt hittem. Vártam, hogy múljon az idő. Beismertem, hogy sok össze nem illő dolog volt, amit tisztáznom kell, amint tudom. Egyébként nagyon korrektek voltak velem. Bár ugyanabba a cellába zárnak, ahova egy gyilkost is és azt gondolod: basszus, Manolo Saiz vagyok, nem egy bűnöző és mégis itt vagyok és azt hallgatom, ahogy nyitják és zárják a rácsokat.

A kerékpározás a sport kísérleti nyula?
Nézzük meg közelebbről. A Tour az egyetlen olyan nagy sportesemény, amit évente rendeznek meg. A foci teljesen más, az atlétika vb és az olimpia is csak négyévente van. Mindig könnyebb lesz a kerékpársportot elővenni.

Úgy érzi, sok dolgot elvettek Öntől?
Nagyon sokat elraboltak tőlem, hiszen a legfontosabb tagja voltam egy jól felépített csapatnak. Mindig a többiek előtt jártunk, a szerelők, a versenyzők, a segítők, mind azért voltak fizetve, hogy a világ legjobb csapatát alkossák.

Pénzügyileg nagy hatással volt Önre az Operación Puerto?
Természetesen, nem tagadom. Olyan helyzetbe kerültem, hogy minden pénzemet erre kellett költenem. Ez visszafordíthatatlan. Senki nem fogja visszaadni azt a pénzt, amit elvettek tőlem, mert nincs rá lehetőség.

Gondolt a visszatérésre?
Nem sokkal ezelőttig nem.

Ezzel azt akarja, mondani, hogy igen?
Igen. Hiába az a szándékom, hogy vissza akarok térni, ha megpróbálják majd ezt megakadályozni. Az akaraterőmet már bebizonyítottam 20 éves profi pályafutásom alatt. Biztos lesznek olyanok, akik el akarnak majd gáncsolni, de át kell tudnom ugrani rajtuk.

Miben változott meg az élete?
Szomorúbb lettem. Még vannak olyan napok, amikor megkérdezem magamtól, hogy miért kell felkelnem reggel. Úgy gondolom, hogy amit most mondok, ez sokaknak okoz örömet.

Forrás: www.elmundo.es