Tag Archives: juan manuel garate
Heti fotóalbum – 49. hét
Heti fotóalbum – 27. hét
Heti fotóalbum – 23. hét
Heti fotóalbum – 14. hét
Heti fotóalbum – 10. hét
Heti fotóalbum – 8. hét
Juanma Garate: “Számunkra a kerékpár munka, a hollandoknak maga az élet”
A Rabobank a december 1-i sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy 2016-ig még biztosan támogatja csapatot. Ennyire elégedettek?
A Rabobank kicsit más, mint a többi. Gyakorlatilag ez egy társadalmi szerepvállalás is, hiszen nagyon sok energiát fektetnek az utánpótlás nevelésbe. Egészen fiatal koruktól kezdve végigkísérik a versenyző életét, egészen a Tour szakaszgyőzelemig. A Rabobank tisztában van vele, hogy helyes a filozófiája. Ezért tud működni már annyi éve. Mi a titkuk? Itt mindenki ki van fizetve, kezdve a versenyzőtől a menedzserig. Ez nem a kerékpársportban megszokott menedzselés. Már több csapatnál is jártam, de egyik esetben sem láttam azt, hogy maga a szponzor irányított volna. A Quick Step-et Lefevere viszi, a Lamprét Saronni, a Saunier Duvalt Gianetti és Matxin. És igazából nem tudom, hogy ezek az emberek képesek-e kezelni mindezt, például a tíz millió eurós költségvetést.
Ha ez ennyire jó modell, akkor miért nem követi más is a példát?
Ez tényleg követendő példa lenne, mivel itt a szponzor kitartása kicsit hasonlít a focihoz, ahol sokkal hosszabb távú szerződések köttetnek. Talán ez lesz a kerékpársport jövője is.
Korábban említette, hogy a hollandoknak a kerékpározás jelenti a mindent.
Hollandia teljesen más. Hiába van mínusz hat fok, mégis bringával mennek kenyeret venni. A gondolkodásmód, a kultúra… teljesen más. A kerékpározásért élnek. A feleségem semmit nem tud a kerékpárról. Csak ritkán beszélek otthon a munkámról. Ez a különbség: számomra ez munka, nekik ez az élet. Egyszer, amikor a Sierra Nevadában voltunk, mondtam Gesinknek, hogy menjünk el a helyiekkel edzeni és barátkozzunk velük. Erre azt mondta, hogy neki nincs szüksége arra, hogy új barátokat szerezzen, neki a kerékpárral mindene megvan.
Európában senki nem bízik a külföldi versenyzőkben és a Rabobanknak mégis van négy, ráadásul kettővel most szerződtek le.
Ez így van, nem akarnak külföldit, hacsak nem spanyol.
Ez Flecha, Horrillo, Freire és most Ön miatt lehet így?
Amikor kezdenek megismerni és rájönnek, hogy komoly ember vagy, megbíznak abban, amit mondasz. A múltkor mondta nekem az igazgató, hogy amikor kinyitom a számat, nagyon odafigyelnek rám. Mesélte, hogy ez nem azért van, mert akkora lángész lennék, hanem mert fontos nekik az általam hozzáadott érték. De ugyanez volt korábban Flechával, Horrilloval, vagy Freirével. Megbíznak bennünk.
Honnan jöhet ez?
Talán Breukink miatt van mindez. Sokat versenyzett Spanyolországban és tudja, hogy milyenek vagyunk. Annyira nagy a bizalom, hogy igazgató és az edző, Harold Knebel is elkezdett spanyolul tanulni. Egy egyhetes intenzív kurzuson vannak túl és már beszélnek.
Megérkezett Luis León Sánchez…
Nagyon fontos lesz. Megbízható kerékpáros. Hogy meddig marad, nem tudom, de azt gondolom, hogy egy teljesen új Luis Leónt fogunk majd látni. Már szüksége volt a csapatváltásra. Amikor már hosszú ideje ugyanott vagy, kezdesz elkényelmesedni. Ez olyan, mintha most bekapcsolnák a tettvágyadat. Külföldre jönni nagyon jó hatással van az emberre.
Leszerződött Barredo is, aki az ön jó barátja.
Carlos már megszokta, hogy külföldi csapatban van. Itt újra látni fogjuk nyerni, azt hiszem. A Quick Stepből ismerem, akkor még kölyök volt, aki nem mozdult Manolo (Saiz) szoknyájától. Minden, amit tud, tőle tanulta. Úgy tűnik, hogy amikor reggel felkel, szüksége van rá, hogy egy hang a válla fölött mondja neki ‘most reggelizz meg’, ‘most egyél’, ‘most ezt edzél’… Mindent mondani kell neki. Valamilyen szinten kicsit kinyitottam a szemét, amikor mondtam neki, hogy eljött az idő, hogy meglássa a világot, mert külföldön másképpen működnek a dolgok.
Freire szokta mondani, hogy a fiatalokból hiányzik a kezdeményező-készség, az önállóság és a tekintély.
Ez nagyrészt a rádiózás miatt van. Az egyik Mallorcai Körversenyen odajött hozzám egy nagyon ideges srác és mondta, hogy most mit csináljon, a csapata elfelejtett rádiót adni neki. Teljesen elveszett volt. Nem normális, hogy ilyen dolgok történnek.
Idén távozott Menchov a Rabobanktól, ön az idei évet az ő árnyékában töltötte.
A nagy versenyeken én voltam mindig mellette, legalábbis, amíg a dolgok meg nem fordultak és már nem volt több lehetőségünk. Nagyon sok időt töltöttünk együtt a versenyeken és a szobánkat is megosztottuk egymással. Ritka az ilyen versenyző, mint Denis. Nem azért, mert orosz, kicsit hűvös és keveset beszél. Nagyon sokat tanultunk tőle. Régebben és most is nagyon tisztán látja a dolgokat. A csapat számára ő garancia volt, de ugyanaz történt vele, mint Luis Leónnal, más motiváció után kellett néznie. Ráadásul úgy érzem, hogy azt látta, hogy a Rabobank egyre inkább a holland fiatalokra épít, mint Gesink. Elhúzták előtte a mézesmadzagot, hogy akár Tour-t is nyerhet, ami a nagy álma.
Menchov nélkül, a jövőben Gesink árnyéka lesz majd?
Gesinknek megvan a maga bizalmasa, és ez Grischa Niermann, egy német, aki olyan, mint a kőszikla. Már régóta versenyez, de ennek ellenére nagyon ideges kerékpáros, amivel ki tudja fárasztani a vezetőt. Én együtt leszek velük, de Luis Leónnak is segítek például a Párizs-Nizzán, ami a célja.
Hollandia azért küzd, hogy újra egy holland nyerje a Tourt Gesink személyében.
Nem tudom, hogy ez jó-e. Úgy látom, hogy Gesink képes megnyerni egy Girot vagy egy Vueltát, de egy Tourt…
Egy olyan kerékpárosnak, aki már nyert mindhárom nagy körversenyen, vannak még ambíciói?
Igazából megkértem a csapatot, hogy segítsenek ebben. Sokszor teljesen beskatulyáznak egy első számú ember mellett. Talán most szükségem van arra, hogy segítsenek, na nem nyerni, hanem kibilleni a megszokásból. Szeretném, ha lenne egy kis nyomás rajtam, hogy legyen több kötelezettségem. Ez segít elviselni azt, hogy már fájnak a lábaid.
Forrás: www.deia.com
Spanyol bringások a Világbajnokságról
Haimar Zubeldia: “A csapatnak extra erőfeszítés volt ez a Világbajnokság és végül megfizettük az árát. Meg kellett állítanunk a három szökevényt elől, végül elértük, hogy Óscar felért a csoporthoz. Aztán csak én maradtam már ott vele, teljesen észrevétlennek kellett lennünk, hogy erőrekapjon és ki tudja játszani a kártyáit. Habár azt mondta nekem, hogy már fáradt, de Óscar ilyen és mindig bízni kell benne. Az olaszok nagyon kemény versenyt mentek, de mi jó formában voltunk. Aztán mások aratták le a munkánk gyümölcsét, akik addig rejtőzködtek, mint Hushovd, habár megérdemelten győzött.”
Carlos Barredo: “Igazság szerint az olaszokra mindenki nagyon odafigyelt. Ezért helyezkedtem én Tosatto közelében, mert tudtam, hogy amint lehetősége lesz rá, megindul. Kialakult egy csoport és elkövettük azt a hibát, hogy elengedtünk pár favorit versenyzőt. Mivel nem volt rádiónk, nem tudtuk, hogy most mit csináljunk. Persze az volt a fejünkben, hogy odaérjünk a befutóra, de mivel nem mondták, hogy mit csináljunk, nem tettünk semmit. Aztán a következő körben már előrevittük Freirét.”
Rubén Plaza: “Igazság szerint tudtuk, hogy az olaszok fogják irányítani a versenyt. A legrosszabb nem az volt, hogy nem volt rádiónk, hanem, hogy semmit nem tudtunk. Azt gondolom, hogy a motorosok több információt is közvetíthettek volna, de nem így volt. Végül megoldottuk a helyzetet és Óscart helyzetbe hoztuk, habár nem sikerült győznie.”
Juanma Gárate: “Még jó, hogy a végén megoldottuk a helyzetet, mert előtte nagyon sötétnek tűnt a szituáció. Az volt az ötlet, hogy az első három körben őrködni kell, mert azok lesznek a legveszélyesebbek. Ezt jól meg is oldottuk, de aztán lepihentünk és megleptek az olaszok. Nem volt egyszerű a helyzet kommunikáció és információ-áramlás nélkül, sokszor megpróbáltuk kitalálni, hogy mi is történik. Nem lehetett tudni, hogy más is segít-e nekünk utolérni a szökevényeket, vagy nem. És ha megállsz, ők meg túl messze vannak, akkor adiós. A végén megoldódott a dolog, de nem a legjobban jöttünk ki a helyzetből.”
Samuel Sánchez: “Minden másképpen történt, mint ahogy azt elterveztük, megbeszéltük. Azért kellett felvinnünk az egész üldözőbolyt, hogy Óscar Freirének legyen lehetősége ott lenni a sprintben. Olaszország és Spanyolország összefogott és azt gondolom, hogy jól működtünk, mint csapat, habár nem sikerült a dobogót elérni, de ezt nem is lehet mindig. Az olaszok sem szereztek érmet.”
Luis León Sánchez: “Nem hiszem, hogy meggondolatlanok voltunk. Belefeszültünk a munkába, bár sokkal kényelmesebb lett volna nem mindig elől menni. Teljesen kimerültünk, de aztán sikerült gond nélkül utolérni a szökevényeket. Az olaszok támadása miatt elég sokat kellett dolgoznunk. Egy kicsit nehéz volt a helyzet, de újra versenybe hoztuk Óscart.”
Imanol Erviti: “Nagyon elégedett vagyok, hogy itt lehettem és dolgozhattam, hiszen ezért jöttem. Amíg nem értünk el a körpályáig, nem volt semmi baj, habár tapintható volt a feszültség. Nagyon jól kontrolláltuk a versenyt a belgákkal. Aztán az ötfős szökés kicsit megnehezítette a dolgunkat, főleg amikor már 23 perc volt az előnyük. Akár egy kört is adhattak volna a mezőnynek, ami hihetetlen lett volna. Ekkor rákapcsoltunk és 10 perc alá csökkentettük a különbséget. Utána már akadtak társak is, akik dolgoztak velünk.”
Fran Ventoso: “Betegeskedtem az utóbbi napokban, de nem tudom, hogy ez mennyiben befolyásolta a mai napot, de elég rosszul éreztem magam. Csődöt mondtam, nincs mit magyarázni. Azért jöttem, hogy dolgozzak. Mondtam Juanmanak, hogy menni kell és tekertem is, amíg csak bírtam. Azért dolgoztunk, hogy Óscar újra felérjen. Nagyon közel volt a világbajnoki győzelem és az, hogy nem sikerült az azért van, mert voltak erősebbek.”
Forrás: www.rfec.com
Freire: “A befutó ideális számomra”
Az elit férfi mezőnyverseny október 3-án, vasárnap kerül megrendezésre. Melbourneből indul, majd 85 kilométer megtétele után jutnak el a kerékpárosok Geelongba, ahol 11 kört tesznek meg az ott kijelölt 15,9 kilométeres körpályán.
Már második napja edz Geelongban a spanyol válogatott. Leginkább az első, kicsit több, mint egy kilométeres emelkedő tett nagy benyomást a versenyzőkre, különösen Juanma Garatere, aki így elemezte a pályát: “Az elején mindannyiunkat meglepett, hogy ez sokkal komolyabb pálya, mint reméltük, habár mikor másodszorra is megnéztük, már sokkal tisztábban láttuk, hogyan is lehet jól megoldani. Más, mint a tavalyi verseny, elég sok sík rész van benne, ahol lehet majd pihenni. A szél meghatározó lehet, ha szembeszél fúj, akkor az emelkedőn lehetetlen lesz megszökni, a hátszél viszont nagyon veszélyes tud lenni. A befutó ideális Óscarnak, szembeszél fog fújni, ezért nem szükséges elől lenni. Lehetsz akár a harmincadik helyen, van idő előremenni.”
Freire az alábbiakat mondta: “a befutó ideális számomra, a legfontosabb, hogy jó helyen érkezzek. Mindegyik Világbajnokságnak megvan a maga nehézsége. Az idén az emelkedők talán ugyanolyan meredekségűek lesznek, mint tavaly, de rövidebbek. Ezért sokkal gyorsabbak is, könnyebb lesz utolérni a szökevényeket és elég lehetetlennek tűnik egyedül támadni, habár ez a széltől is függ majd.”
Forrás: www.rfec.com