José Luis Arrieta a Vuelta a España 15. etapján feladta a versenyt. De több volt ez annál, így ért véget 18 éves profi pályafutása. Induráin utolsó aktív vízhordója elbúcsúzott.
Az élet különös szeszélye, hogy José Luis Arrieta ugyanott hagyja abba profi pályafutását, ahol Miguel Indurain is tette. Az utolsó vízhordó, aki ott volt a girokon, tourokon az ötszörös bajnokkal, Lagos de Covadongánál szállt ki a versenyből. Arrieta csendben távozott, nem csinált nagy lármát.
Nem kellett, hogy bármit is mondjon. A csapat jó kerékpárosai, mint ő, a versenyeken “beszéltek”. Ő 18 éven át.

Gondolta, hogy így int majd búcsút?
Hát nem. Soha nem akarod abbahagyni, pláne nem a Vueltán. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó versenyem, már gondoltam rá, de hogy egy ilyen sérülés miatt kelljen kiszállnom, az nagyon nehéz. Mielőtt feladtam volna sokat gondolkodtam rajta, szomorú pillanatokat éltem meg, egyedül láttam magam, minden, amit eddig tettem átfutott az agyamon, az egész kerékpáros karrierem, mint egy film.

És milyen volt ez a film?
Azt láttam, hogy ez a 18 év profi pályafutás nagyon gyorsan elrepült.

Ez egy teljes élet.
Igen. Amikor beléptem a profik közé, még nem voltam házas, nem voltak gyerekeim. Most nézem őket és már szinte felnőttek. A kerékpáron ülve úgy telnek az évek, hogy észre sem veszed. Még most is látom, hogy együtt versenyzek Pedro Delgadoval, pedig Perico már benne van a korban. Vagy Miguel-el, aki már 14 éve visszavonult…

Mozgalmas évek voltak?
Persze, de rajtam, mint egyszerű kerékpároson nem volt akkora nyomás kívülről, mint amennyi egy vezető embernek jut. Normális emberként éltem, mint bárki az én koromban. És ez látszik.

Mit adott Önnek a kerékpársport?
Mindent. Már kölyökkorom óta bringáztam és nagy szerencsém van, hogy ebből élhettem. A családomnak kevésbé, minden amim van ebben az életben, azt a kerékpársporttól kaptam.

Köszönettel tartozik ennek a sportnak?
Természetesen. Vannak, akik úgy fejezik be a sportéletüket, hogy utálják a kerékpárt, velem nem ez történt. Én nem szidom, hiszen én választottam, hogy kerékpáros legyek és abból élhettem, amit a legjobban szeretek.

Mi volt a legszebb ez alatt a 18 év alatt?
A kerékpársport szabadságot és sok barátot ad, akik egész életen át megmaradnak.

A kerékpársport az élet iskolája?
Teljes mértékben. Az alapvető értékek a tisztelet és áldozathozatal. Ez a szakma segít, hogy jobban értékeld az embereket és tudjál támaszkodni rájuk. És ezt lehet átvinni a sportból az életbe. A kerékpársportban minden amit elérsz, az a munkán alapszik.
Segít, hogy lásd az erőfeszítés igazi értékét és nem csak a fizikailag gondolom. A kerékpársportban az egyik nap teljesen magad alatt vagy, de kis időn belül képes vagy ezt megfordítani. Az élet, végülis, olyan, mint egy kerék. Egyik nap fent vagy, máskor meg lent. A kerékpár egy alapot ad ahhoz, hogy más szemszögből lásd az életet.

Fél az új életétől?
Egyáltalán nem. Bízom abban, hogy bármit meg tudok csinálni, képes vagyok tanulni. Nincs egyetemi végzettségem, de ez nem is számít. Amit teszek azért teszem, mert szeretem.

Mint kerékpáros elérte azt, amit szeretett volna?
8 évvel túlszárnyaltam a céljaimat. Az volt az álmom, hogy 10 évig profi leszek és 18 évet voltam az. Az utolsó időszak volt a legszebb.

Nem zavarja, hogy csak kétszer nyert 18 év alatt?
Figyelj, minden kerékpáros úgy kel fel reggel, hogy ma győzni fog. Aztán közbeszólnak a körülmények. Elégedett vagyok. Ha kevésszer nyertem az azért volt, mert a csapatban volt más, aki nyert. Ilyenkor nemcsak egy győz, sokan segítették ehhez hozzá. Tudom, hogy azok a versenyek, ahol az én csapattársaim nyertek, annak egy része az én győzelmem is.

Önt mindig is nagyra tartották, nem sok ilyen versenyző van a mezőnyben.
Ez José Miguel Echávarri iskolája, aki mindig azt mondta nekünk, csináld meg a munkádat mára és pihenj holnapra. Legyél ott, ahol lenned kell és akkor, amikor lenned kell.

Ön Induráin utolsó aktív vízhordója, aki visszavonul. Ez mit mond Önnek?
Sokat gondolkoztam ezen és azt a következtetést vontam le, hogy szerencsém van, hogy a legjobb kerékpárossal versenyezhettem. Armstrongnak lehet több győzelme, mint Miguelnek, de Induráin egy másik történet, számomra ő a legjobb.

Miben más?
Miguel amit elért, azt kemény munkával érte el. Alázatos és becsületes ember, nem gyűjtött ellenségeket. 14 éve már, hogy Miguel visszavonult és akárhova is menjen, ő egy kerékpáros, egy olyan személy, akit szeretnek és tisztelnek. Nem láttam még hasonlót. Armstrongot, vagy a többieket lehet csodálni azért, amit elértek, de olyan tiszteletet kivívni, mint Miguel, senkit nem láttam…

Az a kerékpársport, ami 18 éve volt, más, mint a mostani?
Nagyon is. Korábban januárban kezdtél el felkészülni, most meg már januárban versenyek vannak. A felkészülés nem sokat változott, az eszközök mindenki számára elérhetőek.

És a versenyzők?
Mostanában sokkal okosabbak a versenyzők, de azt nem tudom, hogy inteligensebbek-e? Most a versenyzők minden alkalmat ki akarnak használni, de közép- vagy hosszútávon sokkal sebezhetőbbek.

Átélt sok nagy doppingbotrányt.
A legrosszabb időszakban éltem. Végül megszokod a sok ellenőrzést, hogy megjelennek az otthonodban is. Ez van.

Csalókkal is versenyzett együtt.
Persze, de ha így versenyzel, lehet, hogy ismertebb leszel és több versenyt is megnyersz, de nem csinálhattad volna 18 évig.

Nem esett bele a csapdába?
Ez a környezettől és a körülményektől függ, és az egótól is. Nem volt szükségem arra, hogy javítsak a teljesítményemen és 18 éves pályafutás után erre büszke vagyok. De ezt láttam, például, amikor az Ag2r-nél voltam. Nekik volt egy rossz képük a spanyol kerékpárosokról és amikor elbúcsúztam tőlük, mondták, hogy meglepődtek.

Mi a titka a 18 éves pályafutásának?
A legfontosabb, hogy szeresd, amit csinálsz. Igaz, hogy a kerékpársport nehéz fizikailag és mentálisan, de gyönyörű sport.

Melyik volt a legszebb napja?
Nagyon sok volt. Amikor először mentem fel a Galibierre a Touron 99-ben, aztán meg kellett állnom és megvárnom Züllét, hogy előrébb vigyem.

És a legrosszabb?
Amikor feladtam a Vueltát, az szomorú volt és az is, amikor a Tourt 98-ban. Egy bukás miatt szenvedtem Aubisque óta, teljesen kihűltem már, mikor odajött hozzám az orvos és azt mondta: már figyellek a Galibier óta és haza kell menned.

Félt valamikor?
A versenyen nem, de néha azt gondolod, hogyha ott elestem volna…

Sírt valaha a kerékpáron?
Egy másik napon, mikor feladtam a Vueltát. Egyedül voltam és nagyon rosszul éreztem magam.

Hogyan tovább?
Nem tudom, ahogy a dal is mondja, nem tudjuk mi vár ránk. Még nem gondoltam bele.

Csapatvezető lesz a Movistarnál?
Szívesen kipróbálnám. Ha eljön a pillanat, majd elgondolkodom rajta.

Kemény csapatvezető lenne?
Mint versenyző követelődző voltam, de mégis szerettek. Ha valaki kemény, az nem feltétlenül jelent rosszat. Soha nem követeltem olyat, amit magamtól ne kértem volna.

Hogyan szeretné, hogy az emberek emlékezzenek Önre, mint kerékpárosra?
Mindenki azt gondol, amit akar. A 18 év alatt én minden tőlem telhetetőt megtettem.

Hány barátot és ellenséget hagy maga után?
Nem hagyok magam mögött barátokat, ők továbbra is azok maradnak. Ellenségekről nem tudok.

Fog még kerékpározni?
Természetesen. Most megyek és veszek egy biciklit beépített motorral.

Forrás: www.diariodenavarra.es