Egoi Martínez (Euskaltel-Euskadi) beszámolója a Tour de France szombati szakaszáról:
“Ma a meleg volt a főszereplő. Tipikus Tour de France szakasz volt: fojtogató volt a hőség, nagyon volt, több kulacsnyi vizet megittunk.
Állandó volt a jövés-menés a kocsikhoz vízért, de mire az felért a mezőnyhöz, már meleg volt, így nem frissített semmit: nagyon rossz érzés volt, nem tudtad, hogy hűtsd le magad. Ezért legtöbben nem is akartak támadni, inkább csak túlélni a szakaszt és várni, hogy elteljen a nap.
Még sosem láttam ennyi kerékpárost kulacsból locsolni magát. Nem szokványos kép a profi versenyeken.
Viszont, alig hogy a kocsihoz értünk egy nagyon durva jégeső jött, még a kocsi üvege is megrepedt. Még jó, hogy nem verseny közben történt mindez, mert nem tudom, hogy mi lett volna akkor velünk. Félelmetes volt az a jégeső. Teljesen megrémülve ültünk, képzeljétek, ha ez a bringán kap el minket…”

Forrás: http://www.kecprosport.com/deportistas/Egoi_Martinez.asp

“A Dauphiné mindig olyan fontos találkozó, ahol megtudjuk, hogy a Tourhoz közeledve hogy állnak a dolgok. Mindenféle különösebb elvárás nélkül kezdtem a versenyt és arra gondoltam, hogy majd az utolsó három napon kiderül, milyen formában is vagyok. Tudatosítani akartam, hogy milyen szinten vagyok. Nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel, megnyertem a hegyi trikót és versenyben voltam az ötödik szakasz győzelméért, melynek Grenobleban volt a befutója, de végül nem volt lehetőségem megnyerni a fantasztikusan versenyző Dani Navarro elől.
A legfontosabb, hogy már tudom jó formában vagyok az elsődleges célom, a Tour de France előtt. Sokat dolgoztam májusban, a Teiden (Kanári-szigetek és egyben Spanyolország legmagasabb hegye) edzettem. Egy versenyzés nélküli hónap után jobban szoktam menni és így volt ez most a Dauphinén is.
Ezen a héten pihenek egy kicsit és készülök a jövő heti spanyol országos bajnokságra, az a célom, hogy megtartsam a jó formámat a Tourra, ahova ugyanazzal a lelkesedéssel megyek, mint mindig: segíteni a csapatnak és abban bízni, hogy a szerencse megsegít egy szakaszgyőzelemmel. Remélem, hogy minden jó lesz és sikerült örömet szereznünk mind a csapatnak, mind a szurkolóknak, akik megérdemlik.”

Forrás: www.kecprosport.com/deportistas/Egoi_Martinez

“Kimerültem. Egy újabb nap, amit végighajtottunk. A mai nap sztorija az volt, hogy mivel nagyon sokan olvassák a mezőnyből a Biciciclismo-t, megkérdezték, hogy nem gondolom-e, hogy más témát is kellene már keresnem. Egyfolytában csak panaszkodom, hogy mennyire fárasztó ez a verseny.
Tegnap megírtam, hogy milyen szakaszokon vagyunk túl, ma többen is megkértek a mezőnyből, hogy folytassam. De az az igazság, hogy annyira fáradt vagyok, hogy megint nem tudok másról beszélni. Két nap, őrült tempóban. Ilyet a Tour-on nem láttam. Két halálosan kimerítő nap volt.
Újságírók megkérdezték, hogy mi lehet az oka, hogy ennyire kimerültem. Nekem ekkor kapcsolódott össze a két dolog: maga a verseny és a vezető csapat gyengesége. A Párizs-Nizza, a Tour-ral együtt a franciáknak és mindenki másnak is egy különleges verseny. Itt mindenki azért megy, hogy jó helyen legyen és lássák. Másrészről a vezető csapat nem képes irányítani a mezőnyt. Hiába Contador a világ legjobb kerékpárosa, a többi csapat látja, hogy szabad a vásár. A csapatok látják, hogy az egyetlen esélyük Contadorral szemben az, ha elszakítják a csapatától és akkor támadják, mikor már egyedül van. Ezért aztán már a rajttól kezdve iszonyatos a tempó egészen a célig. Megpróbálják távolról betámadni, de eddig még nem tudtak kifogni rajta. Ezért aztán a mezőny pokoli tempót megy nap, mint nap.
Még jó, hogy az időjárás kicsit kegyesebb hozzánk, nem esik és mivel jól felöltözünk, már a hideg sem gond. Engem kifejezetten meglepett, hogy a mezőnyt egyáltalán nem fárasztja ez az őrült menet. Én, mikor végre megérkezünk a szállodába egy ilyen nap után, nem akarok már tudni semmiről, se fotókról, se videókról, sem az eredményekről, sem a kerékpározásról… és a többiek – mint ma is láttam – interneteznek, olvasgatnak, kommentálnak. Lehet, hogy csak én nem szeretem ezt annyira, mint ők?
Mennyire fárasztó napok voltak ezek. És holnap? Félek, hogy holnap is az lesz.”

Forrás: www.kecprosport.com/deportistas/Egoi_Martinez.asp

“A mai nap borzasztóan stresszes volt, azon sem volt időm gondolkodni, hogy mit írjak. Ezért akarom elmondani, hogy mennyire kimerítő napunk volt. Végig nagy volt a jövés-menés, nem álltunk meg egy pillanatra sem. Szó szerint. Emlékszem még az amatőr versenyekre, azok voltak ilyenek, menni kellett megállás nélkül.
Az Astana nem tudta kellően uralni a versenyt és a terep nagyon nehéz volt, csak föl és le.
Ez volt az első olyan verseny profi pályafutásom alatt, ahol a támadás közben kellett volna ennünk. A kerékpársportban soha nem tudhatod, hogy mire számíthatsz, hogy szenvedés vagy nyugodt szakasz vár rád és a mai egy kifejezetten kínkeserves nap volt.
A rajtnál még azt gondoltuk, hogy ez egy átmenet lesz majd a két utolsó kemény szakasz előtt. De abszolút az ellenkezője történt. A mai nap mindenkit meglepett. Biztos, hogy mindannyian zavarodottan estünk át a célon. És ez egy rövid szakasz volt. Ahogy mondtam korábban, a kajás tarisznyákból nem fogyott semmi, még enni sem volt időnk.”

Forrás: www.kecprosport.com/deportistas/Egoi_Martinez.asp

Egoi Martínez így ír blogjában a Párizs-Nizza hétfői szakaszáról:
“Egy tipikusan szeles és stresszes nap volt. Egy igazán kemény nap, sok feszültséggel. És persze voltak szép számmal bukások is. A csapatunk ráadásul bosszús volt, mivel Samuel Sánchez elég sok időt vesztett.
A szakasz már a 0. kilométertől egy harc volt a széllel és az úttal. Mindenki elől szeretett volna lenni és ezért nagyon nagy volt az átlagsebesség. Nem volt útpadka sem és a feszültség az egekbe csapott. Vannak csapatok, akikre ezek a körülmények motiválóan hatnak, mint a hollandok vagy a Caisse d’Epargne.
Mi megpróbáltuk menteni, amit csak lehet és Samuelt minél előbbre vinni. Sajnos hiába voltunk már nagyon közel az első csoporthoz, nem sikerült őket beérnünk.
Minden csapatvezető azt akarta, hogy az ő bringásai elől legyenek a szél miatt. És ez volt a gond: mindannyian nem tudtunk elől lenni, ezért állandóak voltak a hirtelen fékezések.
Ezek azok a napok, amikor ha végre eléred a csapatbuszt, hálát adsz hogy vége van és megúsztad bukás nélkül.”

Forrás: www.kecprosport.com/deportistas/Egoi_Martinez.asp