Először is szeretnék gratulálni, hogy újra visszatértél ahhoz, amit a legjobban szeretsz, a győzelmekhez. Sokszor álmodtál erről?
Ez természetes. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de a remény mindig élt. Bennem volt, dolgoztam, harcoltam érte, nem hagytam elveszni; mindent azért tettem, hogy a legjobb formában térjek vissza, de az tény, hogy nem reméltem, hogy ez ennyire jól sikerül majd.

Nagyon megindító volt hallgatni a nyilatkozatodat. Sok szenvedés áll mögötted, igaz?
Igen, ez így van. Szenvedés és másfél év munkája, edzése van mögöttem és igazán jelentős ez a győzelem ennyi kihagyás után. Érzelmi szempontból talán még fontosabb volt, mert érzed, hogy mindaz az erőfeszítés és áldozat meghozta a gyümölcsét.

Akik láttak ez alatt a hosszú másfél év alatt edzeni, mind azt mondják, hogy nagyon komolyan vetted. Hogyan voltál képes koncentrálni az eltiltásod ellenére?
Leginkább azért, mert nagyon szeretem ezt a sportágat. Aztán a családomért, a feleségemért, a gyerekeimért, a barátaimért, az edzőtársaimért… nagyon sokat segítettek, hogy tovább folytassam a munkát.

És te hogy érzed magad fizikailag és érzelmileg?
Hát fizikailag jól, sokkal motiváltabb lettem ettől a győzelemtől és az összetett második helytől a Tour Down Underen. Szellemileg is nagyon motivált vagyok, nagyon lelkes vagyok a folytatást illetően és hogy újra örömet szerezzek a szurkolóknak, mert nagyon hálás vagyok a kitartó támogatásukért.

Azt mondják, hogy minden rosszból lehet valami jót tanulni. Számodra mi volt ez?
Megtanulod, hogy a kerékpár a sportágad és a munkád is, és megtanulsz együttélni azzal is, hogy milyen ettől távol lenni és észreveszel más szép dolgokat is. Jó érzés volt tudni, hogy a szurkolók mellettem állnak, annak ellenére, hogy nem versenyeztem, nagyon jó érzés volt.

Engedd meg, hogy megkérdezzem: még mindig annyira szereted a kerékpársportot, mint régebben?
Annyira mint régen, sőt jobban! Régen is nagyon szerettem, de most nagyon nagy kedvem van újra versenyezni. Az utolsó két-három évben nagyon sok győzelmet szereztem, de akkoriban nem éreztem jól magam. Hiába nyertem, nem voltam elégedett. Ez a mostani győzelem sokkal elégedettebbé tett.

A Movistar csapathoz szerződtél, akik mindig is bíztak benned. Cobo és a te érkezéseddel most igazán erős csapattá vált, akik ebben az évben mindent képesek elvinni, igaz?
Igen, igaz. Ez egy nagy csapat. Számomra gyakorlatilag a legjobb, mert mindig is támogattak és szerettek és aztán visszatérni és egy győzelemmel meghálálni mindezt nagyon jó érzés. Aztán ott a sok új leigazolás, ráadásul az utolsó pillanatban leszerződött Cobo is, úgy gondolom, hogy nagy dolgokra vagyunk hivatottak. Jó a kezdés és remélem, hogy a folytatás is ilyen jó lesz.

Az Olimpia évében vagyunk, neked mik a terveid?
Szeretnék ott lenni a Baszk Körversenyen, az Ardeneki Klasszikusokon. Most ez az elsődleges, jó formába kerülni, aztán persze szeretnék jól szerepelni a Touron és utána jöhet az Olimpia.

Akkor tervezed Londont?
Igen, itt van a fejemben… A tudatában kell lennem, hogy az útvonal nem lesz könnyű, de nem is lesz annyira nehéz, mint amennyire illene hozzám. Azt gondolom, hogy leginkább Óscarnak (Freire) lesz ez ideális, ez lehet az utolsó éve és igen, szeretnék ott lenni az Olimpián, hogy személyesen segítsem a győzelem elérésében. Aztán ott lesz még a Világbajnokság is, ami nagyon-nagyon nehéz lesz, szeretném megnyerni, bár tudatában vagyok, hogy ez nem lesz egyszerű, de legalább megpróbálom.

Azt kérték tőlem, hogy kérdezzelek meg Lombardiával kapcsolatosan. Láthatunk még ott versenyezni, vagy akkor már túl hosszúra nyúlna a szezonod?
A Lombardiai egy nagyon szép verseny és illik is hozzám, de mindig túl fáradtan és kifacsartan érkezem és bár ott vagyok, de nehezemre esik harcba szállni érte. Majd meglátjuk, hogy idén hogy alakul a szezon és hogy érzem majd magam.

A Tourra már szinte kötelezően nagy lelkesedéssel készülsz. Hogy tetszik az idei útvonal?
Igen, igazság szerint tényleg nagyon nagy kedvem van a Tourhoz, de talán az idei az elmúlt évek olyan útvonala, mely a legkevésbé fekszik nekem a túl hosszú időfutam miatt. Meglátjuk majd, hogy milyen formában érkezünk mi és a riválisaink, de nem fogjuk feladni, mindannyian emberek vagyunk, akiknek lehet jobb vagy rosszabb napja. Mi a dobogóért megyünk és ha ez nem sikerül szeretnénk legalább egy szakaszgyőzelmet.

Mit vársz ettől a szezontól? Minek kellene történnie, hogy elégedetten fejezd be?
Legfőképpen azt szeretném, hogy egészséges legyek és jöjjenek az eredmények. Nagyon jól kezdtünk és remélem, hogy így is folytatódnak a dolgok.

Repüljünk vissza kicsit az időben. Hogyan találkoztál a kerékpárral?
Azért kezdtem el én is, mert apám és a testvérem is kerékpározott. Hobbyként kezdtem és az első versenyemen – 9 évesen – második lettem, aztán a másodikon első. Onnantól kezdve, hogy látod a jó eredményeket egy kicsit jobban készülsz te is, aztán a végén teljesen magával ragad és ez lesz a hivatásod.

Milyen emlékeid vannak azokból az időkből, mikor “verhetetlen” volt a beceneved?
Nagyon szép emlékek. Sokkal idegesebben versenyeztem, mint most, hehe. Nagyon idegesen, jól akartam csinálni, hogy ne okozzak csalódást… Mindig így versenyeztem, a győzelemre vágytam és ez azóta is így van, de ettől korábban nagyon ideges voltam.

Hogyan jellemeznéd az akkori Alejandro Valverdét?
Már akkor is nagyon harcias voltam és önfejű, de ez most is így van. Ráadásul akkoriban kevesebb versenyen indultam és mindet meg akartam nyerni, de most már tudom, hogy célokat kell kitűzni magam elé. Szeretnék most is mindent megnyerni, de nem lehet mindenhol ott lenni, célokat kell kitűzni magam elé és reálisan kell szemlélni a dolgokat, mert nagyon sok jó versenyző van.

2002-ben debütáltál, de lehet azt mondani, hogy 2003-ban volt az igazi bemutatkozásod; kilenc győzelem, ezek között két szakaszgyőzelem a Vueltán, második hely a Világbajnokságon… Sok év küzdelme van amögött, hogy idáig eljutottál. Milyen érzés látni, hogy ott vagy a legjobbak között és te nyersz?
Azt érzed, hogy minden álmod valóra vált és minden áldozathozatal, amit meghoztál ezért a nehéz sportágért, megérte. Ez sokat segít abban, hogy folytasd a kemény munkát.

Onnantól kezdve már egyenes volt az út a győzelmek ösvényén… Mindegyik közül, melyik a legkedvesebb?
Volt jópár, de amelyik a legmeghatóbb volt, az nem is győzelem, hanem a második hely a hamiltoni világbajnokságon Astarloa mögött. Ez a második hely nagyon sokat jelentett számomra. És ugyanebben az évben a harmadik hely a Vuelta a España-n, de ha lehet, inkább a Világbajnokságnál maradok. És persze az is igaz, hogy a győzelem Courchevelben Armstronggal, na az nem volt semmi.

Azt már tudjuk, hogy egyik győzelmet sem adják ingyen… de mégis melyiket érezted a legegyszerűbbnek?
Hát… most nem is tudom. Volt olyan győzelmem, ami bár nem volt könnyű, mégis egyszerűnek tűnt. Ez a talaverai Spanyol Bajnokság volt, amikor hazaértem Sevillával a szökésből. Aznap nagyon-nagyon jól éreztem magam, iszonyú meleg volt és bár nem volt könnyű, mégis olyan győzelem volt, amit elég egyszerűen megszereztem.

És a másik véglet? Melyik volt a legnehezebb?
Hát talán a courchevel-i győzelem…

Pedig könnyedén legyőzted Armstrongot…
Hát könnyen… Úgy tűnt, hehe, de már az utolsókat rúgtam. Úgy történt, hogy már láttam a célt és azt mondtam magamnak “már nem engedhetem el, meg kell próbálnom”, de amikor Armstrong megindult 500 méterrel a cél előtt, nem sok hiányzott, hogy leszakadjak róla.

És melyik az a győzelem, melyre a leginkább vágysz? A Tourt fogod mondani?
Hát a Tour és a Világbajnokság…

Melyik az a verseny, ami szinte csak neked lett kitalálva? Amelyik a leginkább illik hozzád?
A legfontosabb és egyben nemzetközi szinten legkeményebb verseny, ahol egészen kényelmesen érzem magam, az a Liége. Itt már szereztem egy második és egy harmadik helyet. Idén is megpróbálom és ott van a céljaim között, habár ott lesz Gilbert is és más nagyszerű versenyzők, ami megnehezíti majd a dolgomat… legfőképpen Gilbert, akit nagyon nehéz legyőzni, de azért meg fogom próbálni.

Kik voltak a gyerekkori példaképeid?
Indurain. És korábban kicsit Pedro Delgado.

De egyik sem volt olyan típusú versenyző, mint te…
Ez igaz, de mégis ők voltak a példaképeim. Mondhatnám akár Jalabert is, akihez kicsit jobban hasonlítok, de nem tudom… számomra mégis Indurain, ahogy szinte mindenkinek, ő volt a legnagyobb.

Kik azok a csapattársak, akiktől a legtöbbet tanultál?
Igazság szerint nagyon sok csapattársamtól tanultam. Nagyon sokszor Txentével osztottam meg a szobámat, aki sok mindent tanított. És aztán van olyan versenyző is, aki nem volt a csapattársam soha, habár voltunk együtt a válogatottban és nagyon sokat segített nekem, Iñigo Cuesta. Ő egy kivételes ember, megérdemli, hogy csodálják. Mindig nagyon jó tanácsokat adott nekem, melyek csak a javamat szolgálták.

És akikkel a legtöbbet nevettél?
Nagyon sokat nevettem Puritoval. És amikor még versenyzett, Santos Gonzálezzel, akivel mindig nagyon jól éreztem magam versenyen kívül is.

Kik a legnagyobb riválisaid?
Egyértelmű, hogy Alberto és a klasszikusokon Di Luca, Rebellin és Bettini.

Forrás: www.elpedaldefrodo.com