“Különösen szeretem Córdobát. Itt nyertem életem első szakaszát a Vueltán és itt ért véget 2008-ban az Andalúziai Körverseny, melynek a győztese voltam. Így aztán tiszta volt a cél mára: a befutó. Kicsit meglépni a felfelén és tovább növelni az előnyt a lefelén.

Nem igazán szoktam félni a kerékpáron; nagyon tisztelem, de ma féltem. A Liquigas nagyon gyorsan ment lefelé, de éreztem, hogy nagyon biztosak is. Meg vagyok róla győződve, hogy ismerték a terepet. Tudtam, hogy nem vagyok nyerő helyzetben, de egészen a végéig próbálkoztam és ebben a helyzetben nem rossz ez a második hely. Sagant mintha egy varázspálcával megintették volna, de mind a négyükre oda kellett figyelnem, mert bármelyik képes lett volna nyerni. Megpróbáltam meglepni őket a nehezebbik oldalon megindulva, de nem sikerült.

Sajnálom, mert azt terveztem, hogy a csokrot Chente García Acostának ajánlom majd. Ő meghatározó egyénisége a kerékpársportnak és nagyon hiányzik most a csapatból.”

Forrás: www.movistarteam.com

“A szökésben azon aggódtam, hogy nehogy elrontsam az étkezést, a végén a tapasztalat segített jól megoldani a helyzetet. Már veszítettem el szakaszt a Giron, a Touron és a Lombardiai Körversenyen… de ma összejött. Úgy gondoltam a mai szakaszra, mint egy klasszikus versenyre és minden tökéletesen ment. Holnap akár fél órát is kaphatok, de teljesen mindegy. Ma volt az én napom.

Hogy Chavanel nagy rivális-e a szökésekben? Nem, ha valamit megtanultam az az, hogy egy szökésben nem szabad túlértékelned egyetlen ellenfeledet sem, nem kételkedhetsz. Talán ezért nyertem már nagy szakaszokat. A piros trikó egy külön kitüntetés a pályafutásom során. 27 éve bringázom és egy ez hatalmas jutalom, de mindig mondom, hogy a legszebb győzelmet 2001-ben arattam a Giron. Négy éve voltam profi és nem kísért a szerencse, de az a győzelem teljesen megváltoztatott. Akkor egy új Pablo ‘Penkas’ született. Viszont ez a győzelem volt a legfelemelőbb, mert volt időm ünnepelni és emlékezni sok emberre. Először keresztet vetettem, hogy megköszönjem ezt az életet, amit élhetek, ezt még anyám tanította; a másodikkal, mikor az égre néztem, a mi Xavi Tondonkra és Weylandtra emlékeztem. És végül a karkötőm, az amulettjeim, akik mindazokat jelentik számomra akiket szeretek.

Nincs titok abban, hogyan lehet ennyi időt profiként versenyezni, jól kell bánni a testeddel, ha ezt teszed, meghálálja. Láttam olyan versenyzőket, mint Vasseur és Guesdon, akik nagyszerű győzelmeket arattak tíz év után is és azt mondtam magamnak, hogy ez miért ne sikerülhetne nekem is. Célom volt szakaszt nyerni a Giron és nagyon közel voltam hozzá, de igazság szerint sokkal édesebb a győzelem itt a Vueltán.”

Forrás: www.movistarteam.com