A XXXIII. Burgosi Körverseny idén már a harmadik UCI Europe Tour verseny volt, melyre személyesen ellátogattunk. Az első az április 2-án megrendezett XIII. GP Miguel Indurain volt, aztán jött a La Riojai Körverseny. A Burgosi Körverseny volt az első, ahova sajtósként/fotósként érkeztünk.
Az egész verseny Burgos provinciában zajlott. Talán kevesen tudják, de a vidék több, ezer méter feletti heggyel büszkélkedhet. A sík szakaszokat sem úgy kell elképzelni, mint az Alföldet.
Mi így láttuk a versenyt:
1. etap
Az első szakasz Villarcayoból, egy Burgostól 75 kilométerre, északra fekvő településről indult. A csapatbemutató és az aláírási procedúra háromnegyed órán át tartott. A település kis mérete ellenére nagy számú nézőközönség követte figyelemmel a csapatok bemutatkozását.
A helybeliek a narancssárga busz érkezését várták leginkább. A szerelőnek szinte nem is jutott hely, hogy előpakolja a bringákat a busz csomagtartójából. Mindenki Samuel Sánchez kerékpárjával akart fotózkodni, mivel a 2008-as pekingi olimpiai győzelme után egyedi festésű Orbea Orcával versenyez, melyen számos arany színű kiegészítő található. Samu előző nap még egy kritérium versenyen vett részt Hollandiában, ezért kétséges volt, hogy rajthoz áll-e, de – a közönség legnagyobb örömére – mégis úgy döntöttek, hogy megpróbálja megvédeni tavalyi első helyét.
A szpíker, a spanyolországi kerékpárversenyekről már megszokott arc, Juan Mari Guajardo volt, aki már jó barátságban van a versenyzőkkel, naprakész az eredményeikből, életrajzukból. Az aláírás alatt minden csapatból meginterjúvolt egy-két versenyzőt, hogy milyen céllal érkeztek. Még a külföldi bringásokhoz is volt egy-két bíztató szava.
Különös figyelem övezte Iñigo Cuestát, a 42 éves burgosi kerékpárost, aki idén visszavonul és miután csapatát a Caja Ruralt nem hívták meg a Vuelta a Españára, így ez volt számára az utolsó verseny.
Az aláírás olyan dobogón volt, melyet egy elég balesetveszélyes lépcsőn lehetett csak megközelíteni. Sokan a felsőbb lépcsőfokokba kapaszkodva balettoztak a bringás cipőikben. Nézni is rossz volt.
Ezen a napon kihagytuk a befutót (elég messze lett volna), helyette a frissítőállomáshoz mentünk kulacsot és tarisznyát gyűjteni, majd vissza Burgosba a szállásra.
2. etap
A második szakasz rajtja és befutója is Burgosban volt, így itt már nagyobb volt a tömeg is.
Ismét az Euskaltel buszának volt a legnagyobb sikere, hiába volt még jelen a Movistar és a Katusha csapata is. Az ifjak, mint Igor Antón, vagy Mikel Nieve korábban le is szálltak és lelkesen fényképezkedtek és osztották az autogrammokat.
Samu – szokásához híven – tíz perccel az aláírási ceremónia vége előtt bújt elő, de így is egy 20-30 főből álló masszív tömeg kísérte. Látszott, hogy jól esik neki az emberek szeretete és tisztában van vele, hogy mennyire fontos a csapatnak és a szponzoroknak is az ő jelenléte, de úgy tűnt, hogy szívesebben kerékpározna, mint reprezentálna. Az öt nap alatt egyszer sikerült csak mosolygós fényképet készíteni róla, akkor is Purito szórakoztatta a lassúrajt előtt.
A verseny több, mint felénél – a frissítőzónánál – a szökevények előnye két percre csökkent a mezőnyt vezető Euskaltel csapat komoly munkájának köszönetően. Igyekeztek megvédeni az előző nap elhódított összetett első helyért járó lila trikót. Nagy tempót diktáltak, melyben a hátszél is a segítségükre volt, így aztán nagyon kevesen voltak azok, akik felvettek frissítőt az út széléről, a szurkolók legnagyobb bánatára.
A cél, a város legmagasabb pontján, a várnál volt, ahol a versenyzők megtettek még egy hat kilométeres kört a végső befutó előtt. Ekkor már nem volt szökevénycsoport, a mezőnyt a Katusha Team vezette. Nekik köszönhetően Purito nemcsak megnyerte a szakaszt, hanem hét másodpercet is tudott hozni Samuel Sánchezen, aki így elveszítette a lila trikót.
Ijesztő volt látni, amint a befutó után Samu elindul visszafelé a buszhoz a bringáján, kezében egy bőrönddel. Tippünk szerint arra számítottak, hogy megtartja a lila trikót, így az eredményhirdetéshez szükséges holmik lehettek nála.
A díjkiosztót gyorsan lezavarták, mivel a Spanyol és a Kasztíliai TV is élőben közvetítette.
A fotósok, tv-sek közötti egyetértést a Marca (legnagyobb spanyol sportújság) fotósa zavarta meg (mint később megtudtuk, szokásához híven), aki a nyakában lógó – többmillió forintot érő felszereléssel – 50 cm-ről akart tökéletes képet készíteni a győztesről, így aztán mindenki egyre közelebb fúrta magát a dobogóhoz.
Amint kiosztották a trikókat és Iñigo Cuesta is átvette a díját, mint legjobb burgosi, az egyik szervező egy eredménylistát adott a kezembe. Ez aztán gyors volt!
3. etap
A harmadik szakasz egy 11,6 kilométeres csapatidőfutam volt. Bíztunk benne, hogy ebben a mezőnyben nem lesz utolsó az Euskaltel…
Az útvonal két falu között volt kijelölve, így már jóval az első csapat rajtja előtt lezárták az utat a csendőrök. A bringások inkább itt edzettek és csak azok melegítettek még a görgőkön, akik a verseny vége felé rajtoltak.
Az etapot a Movistar Team nyerte és egyben meg is döntötték a Discovery Channel 2005-ös, Tour de France-on beállított 57,324 km/órás sebességrekordját, ugyanis 66,8 km/órás átlagsebességgel haladtak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy elég komoly hátszelük volt és az országút is szinte egyenes volt végig.
A második a Katusha Team lett, 10 másodperc hátránnyal, még Purito sem tudta őket eléggé lelassítani.
A narancssárga csapat tizedikként ért célba, 24 másodperces hátránnyal, így Samu 21 másodperc lemaradásban kezdhette a másnapi szakaszt Puritoval szemben.
4. etap
A negyedik etap befutója egy dombtetőre épült, római korból megmaradt színháznál volt. Az ötszáz méteres táblánál táboroztunk le, ahonnan jó rálátás nyílt az egy kilométeres kapura is.
Ugyanezt a helyet nézte ki magánák Pablo Lastras családja is, akik egy hatalmas feliratot feszítettek ki a sziklára, hogy Penkast bíztassák. Lastras testvére egy egyedi ‘Pablo Lastras’ hímzésű pólót viselt. Az utolsó kilométert ő közvetítette a körülötte állóknak, miután távcsővel figyelte az eseményeket. Nagy örömére, testvére a 30-40 főre fogyatkozott főmezőnyben tekert.
Az ötszáz méteres táblához együtt érkezett Purito, Dani Moreno és Samuel Sánchez. Végül a szintén Katushás Daniel Moreno nyerte a szakaszt egy másodperces előnnyel.
A mezőny ismét korábban érkezett az itinerben meghirdetettnél. 44,9 km/óra volt az átlagsebesség, a számított 42 km/óra helyett.
A díjkiosztón Purito megköszönte a csapatának, hogy segítettek megtartani a lila trikót. Iñigo Cuestát pedig állva ünnepelte a közönség.
5. etap
Az utolsó (ötödik) szakasz egy ipari parkból indult, ahol a közönség nagy része a szervezőkből, sajtósokból, támogatókból és az ő családtagjaikból állt. Pár kerékpáros is odatévedt, akik innen egyből tekertek is fel a kiemelt kategóriás hegyi befutóhoz.
Ott volt Samuel Sánchez és Igor Antón családja is. Az utóbbiak egy egyedi szurkolói pólóban.
Beñat Intxausti bekötözött karokkal és lábakkal tipegett fel az aláíráshoz a pódiumra, az előző napi bukás nyomait viselte. Samuel Sánchez ismét utolsóként érkezett, a két év eltiltását letöltött csapattársával, Mikel Astarlozával.
A rajt után mi is elindultunk a célhoz. Beálltunk egy hosszú autókból és kerékpárosokból álló karavánba. Hét kilométerrel a cél előtt posztoló csendőr már nem engedett tovább, mivel az autón nem volt sajtós matrica. Szerencsére könnyen sikerült parkolóhelyet találni a meredek és keskeny út mentén. Innen felsétáltunk a befutóhoz, ahol egy hatalmas kivetítőn élőben lehetett követni a versenyt.
Még harminc kilométer volt hátra, mikor a szervezők odébb tessékeltek bennünket, miszerint “mindjárt befutó”. Ott volt az Andalucía Caja Granada egyik szerelője is, aki ezt komolyan nehezményezte, de a vége csak az lett, hogy nem nézhettük tovább a kivetítőt, csak hallgattuk a közvetítést.
Mikel Landa, az Euskaltel versenyzője egy szökésből hazaérve itt aratta első profi győzelmét. Három másodperccel utána érkezett a Geox-TMC kerékpárosa, Juan José Cobo, majd őt követte 12 másodperccel lemaradva Purito, aki feltartott kézzel ünnepelte összetett győzelmét. Az összetettben második helyen Purito segítője, Dani Moreno végzett, míg a harmadik Juan José Cobo lett.
Joaquin ‘Purito’ Rodríguez hazavihette a lila és a zöld trikót is. (A lila az összetett győzelemért, míg a zöld a szakaszok befutóján gyűjtött pontokért járt.) A hegyi ponttrikó az Euskaltel ifjú bringásához, Mikel Landához került. A sprintversenyt a belga Topsport Vlaanderen kerékpárosa Kenny de Ketele nyerte.
Az U23-as versenyzők között a legjobb a FDJ 19 éves kerékpárosa, Kenny Elissonne lett, aki zavarában még a díjat is elejtette, szerencsére nem a lábára.
Iñigo Cuesta itt is megkapta az emlékplakettjét, szám szerint az ötödiket. Jut a két lányának, a feleségének, neki és akár le is ejthetnek egyet…
A csapatverseny győztese az Euskaltel lett a Katusha Team előtt. A díjakat Samuel Sánchez, Mikel Landa, Peio Bilbao és a nap legaktívabb versenyzője, Juanjo Oroz vette át.
Összességében egy kiváló versenyt láthattunk és jó érzés volt a részese lenni ennek az öt napon át tartó eseménynek. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki egy kicsit is szereti ezt a sportágat, hogy menjen el megnézni egy profi versenyt, mert a TV közel sem adja vissza azt a hangulatot, ami ezeket a sporteseményeket kíséri. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlen látni azt a tempót, amivel az első húsz versenyző megmássza a hegyeket.
milyen volt a szilveszter spanyolul
Beszéltek a Tour de France-on történt gázolásról is (videó: 
