Ma kezdődött a Mallorcai Körverseny, ennek örömére Frodo meginterjúvolta a Katusha Team helyi versenyzőjét, Joan Horrachot:

Szia Joan! Új év, újra körverseny a szülőföldeden…
Igen, bizony. Habár idén egy nappal rövidebb, csak négy nap lesz. Spanyolország jelenlegi gazdasági helyzetében egyre csak tűnnek el a versenynapok. A Murciai Körverseny is csak kétnapos lesz, a GP Miguel Indurain sorsa is kétséges… Így aztán elégedettek lehetünk itt Mallorcán.

És mit szólsz ehhez az időjáráshoz (Mallorcán is esett a hó – szerk.)?
Ez már nem tetszik annyira. Az jó, hogy elkezdődött a verseny, de ez a hideg…

Te idevalósi vagy, ez nem normális, ugye?
Már láttam ilyet párszor, de az tényleg nem normális, hogy elér a városig, legutoljára ’56-ban volt ilyen. Amikor 2010-ben felmentünk a Puig Majorra, esett a hó… Deíaban például szombaton két és fél órára lezárták az utakat, drukkolnunk kell, hogy melegedjen az idő és legfőképpen, hogy ne essen, de ahogy most áll a helyzet…

És te hogy érzed magad?
Jól. Nem indultam Ausztráliában, mert januárban született meg a kislányom és szerettem volna ott lenni. Itt debütálok. Majd meglátjuk, hogyan mennek a dolgok, de nincs különösebb célom, felkészülésnek tekintem a Girora, ahol szeretnénk Puritot győzelemhez segíteni. Igazság szerint ez már a tizenharmadik szezonom és még nem versenyeztem a Challenge-n, volt egy év, mikor második lettem a falumban a Katusha színeiben, akkor Rui Costa nyert, de én jobban meg voltam lepődve, hehe. Abban az évben nagyon jó formában voltam, de tavaly is ott voltunk Deíaban, ahol mindig sokkal erősebbnek érzem magam és különleges pluszt ad, hogy ismerek minden utat, de ugyan már! Nagyon jó versenyzők vannak itt, és hát a fiatalok… én már sokkal öregebb vagyok a hazai mezőnyben, belőlem már hiányzik ez a szikra, hehe.

Már tudod, hogy meddig folytatod a versenyzést, vagy majd eldől magától?
Ötletem sincs… Mindig azt mondtam, hogy amikor megszületik az első gyerekem, abba fogom majd hagyni, de ahogy mostanában körbenézek és ahogy áll a kerékpársport helyzete is, ha leteszik elém a szerződést az asztalra, hogy írjam alá, megteszem, nem tudok ennél jobbat elképzelni, minthogy profi versenyző lehetek. Így aztán nem fogok ezen görcsölni, amíg elémteszik a szerződést, én aláírom, ha majd nem, akkor elkezdek majd más munkát keresni vagy pihenek egy évet. Így aztán, ahogy te is mondtad, majd eldől magától.

Azt mondják, hogy a kerékpársport világa semmivel össze nem hasonlítható. Te mit kaptál ettől a sportágtól?
Ez az, amit a legjobban szeretek. Imádok bringázni, tudod, hogy szenvedés és ez a legrosszabb benne, de végülis szerintem nekünk tetszik ez a fajta szenvedés és persze panaszkodni is szeretünk miatta, hehe. Beszélgetsz a mezőnyben, hogy mennyire fázol és hogy szenvedsz és a másik melletted ugyanezt mondja… Mindezek ellenére nagyon szeretem és nem tudom elképzelni az életemet a bringa nélkül, ami azt jelenti, hogy ha egyszer abba is hagyom, továbbra is bringázni fogok. Hiszem, hogy életem hátralévő részében mindig biciklizni fogok, amíg csak bírom.

Mi tenne elégedetté a szezon végén?
Ha nem esnék el egyszer sem és indulhatnék a Giron és a Vueltán, vagy ahova a csapat benevez. És nagyon elégedett lennék, ha nyernénk Puritoval egy nagy körversenyt. Ott voltam, mikor Valverde második lett és Puritoval is mindig vele voltam, de nem sikerült összehoznunk ezt a győzelmet az elmúlt két év során… A legjobb csapat lettünk a Vuelta a Españan, ami nagyon jó érzés volt, de megnyerni valakivel egy nagy körversenyt, az lenne csak az igazán felemelő dolog.

Egyre nő a spanyolok létszáma a Katushában, már heten vagytok…
Itt jól érezzük magunkat és ez a lényeg, hehe, mert ha már utálod, akkor jobb, ha otthagyod az egészet a fenébe. Én mindig is ezt mondtam, nyerni nem nyerek, de nagyon sokat nevetek.

Forrás: www.elpedaldefrodo.com