José Vicente ‘Txente’ García Acosta idén visszavonult. A Vuelta a España volt az utolsó versenye, melyet sajnos nem fejezhetett be egy bukás miatt. Vele készült az alábbi interjú:
Üdv újra Txente! Azt mondtad az előbb, hogy még nem érzed magad “nyugdíjasnak”…
Igen, még abban a fázisban vagyok, mintha aktív lennék… Majd januárban, mikor megkezdődnek a versenyek, azt hiszem, hogy már igazi “nyugdíjasnak” fogom magam érezni.
Nem sajnálod, hogy visszavonultál? A bukásod a Vueltán nem engedte meg, hogy méltóképpen elbúcsúzz.
Azt sajnálom, hogy így ért véget és nem a kerékpár nyergében, ahogy azt elképzeltem. De el kell fogadni így a dolgokat és igazából ezt már hónapokkal előbb eldöntöttem.
Más lesz most a tél, hogy nincsenek olyan irányú kötelezettségeid, hogy edzél és különösen odafigyelj magadra. Végre ki tudod élvezni rendesen a Karácsonyi ünnepeket…
Igen, igen. Mint mondod, már nem kell annyit edzeni és odafigyelni magamra. Így aztán majd rosszul is leszek a nagy zabálástól, hehe.
Gondolkoztál már rajta, hogy mit csinálsz jövőre?
Igazság szerint most csak arra gondolok, hogy minél előbb felépüljek a bukásból, különösen a csigolyasérülésből. Most élvezem, hogy olyat is megtehetek, amire korábban nem volt időm, legfőképpen, a törpékkel együtt töltött időt.
Lehetnél akár sportigazgató is, nem?
Ez nagyon tetszene, sok dolgot tudnék átadni a fiataloknak.
Hosszú profi pályafutásod alatt, mi volt az, amit a legjobban szerettél?
Igazság szerint nagyon sok minden fog majd hiányozni, de leginkább a közös viccelődések a csapattársakkal.
De nem mind arany, ami fénylik. Mi az, ami egyáltalán nem fog hiányozni?
Húúú, sok dolog. A hideg, az eső, akár edzés, akár verseny közben, a szeles útszakaszok és kitölteni az Adamst.
Annyi év és annyi verseny. Mire emlékszel vissza a legszívesebben?
Leginkább azokra, amiket megnyertem és azokra, amit a csapattársaim nyertek a segítségemmel.
Mit szeretnél, hogy ki legyen az örökösöd a Movistarnál?
Szeretném, ha többen is lennének, ez nagyon jót tenne a csapatnak.
Mindig hűséges voltál a csapatodhoz, soha nem gondoltál arra, hogy máshol is megpróbáld magad?
Természetesen gondoltam rá és kaptam is ajánlatokat… de nagyon szerettem ezt a csapatot, ahol az egész sportkarrieremet töltöttem és ahol nagyon jól bántak velem.
Megnyerted a szurkolók és a csapattársaid szívét is. Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek Txente Garcíára, mint kerékpárosra?
Mint jó csapattárs (röviden és velősen!!)
Forrás: www.elpedaldefrodo.com
Talpas nem nagyon bonyolította túl ezt a búcsúzás dolgot. Isteni egy figura, nagyon fog hiányozni az öreg csibész.
Pingback: Carlos Sastre: “A legtöbb kapitánnyal az a gond, hogy sosem voltak közlegények” | spanyol bringások