Samuel Sánchez volt az egyedüli az Euskaltel-Euskadi múlt heti csapatbemutatóján, aki nem vette fel a kerékpáros mezt, mivel nemrég műtötték a csípőjét és még lábadozik. Míg csapattársai elmentek edzeni, Samu válaszolt a BiciCiclismo kérdéseire.

Nem mentél a többiekkel edzeni, gondolom a műtéted miatt…
Ez csak elővigyázatosság, semmi több. Ez egy apró sebészeti beavatkozás volt, kicsit több, mint egy órás és maradt egy sebhely, aminek még be kell forrnia. Nem ajánlatos most edzeni, 15 nap pihenésre vagyok ítélve. Már tavaly meg kellett volna csinálni ezt az operációt, de végül az idei év végére hagytam, mert nem volt olyan súlyos a helyzet, hogy zavart volna a kerékpározásban.

Ez megváltoztatja most a felkészülésedet?
Egyáltalán nem. Egy héttel kezdem csak később a téli edzéseket, mivel az operáció nem érintett sem csontot, sem izmot. Követni kell az orvosi utasításokat és aszerint haladni, még van idő bőven. Időt kell hagyni, hogy begyógyuljon a seb.

A Giro di Lombardia volt az utolsó versenyed. Azóta a megérdemelt pihenést töltöd?
A pihenés elég relatív, mert vannak kötelező elfoglaltságaim. Megpróbálok szűrni közöttük és kicsit kivonni magam; csak az ilyen kiemelten fontos eseményekre elmenni. Egy kicsit igyekszem megnyugodni, mert ha nem, nem látom majd felnőni a gyerekeimet. Nagyon helyes korban vannak most és én nagyon szeretek otthon lenni a feleségemmel, normális családi életet élni, elvinni a srácokat a suliba, mint egy nyugodt család.

A jövő év nagyon kiemelt lesz. Gondolok itt a különböző megmérettetésekre: Baszk Körverseny, Ardenek, Tour de France, Olimpia, Világbajnokság…
Igen. Nagyon ügyesen kell tervezni. Ez az én titkom. A példaképem Armstrong, aki mindig meg tudta úgy tervezni az évét, hogy Tourt nyerjen. Idén például Cadel Evans volt az, aki ezt nagyon jól csinálta: ahol csak elindult, megnyerte vagy legalábbis ott volt az első háromban. Mert jól megtervezte és bebizonyította, hogy 32 éves korban is ott lehet lenni a legjobbak között. Fantasztikus szezonon van túl, követendő példa; jól kiválasztani a célokat, jól megtervezni és hatalmas szívvel tenni a dolgod.

Tapasztalatban már nálad sincs hiány.
Kétségtelen. Manapság alapvetően fontos a tapasztalat a kerékpársportban. Segít megnyerni vagy elveszíteni egy versenyt. Évről-évre egyre több ismeretre teszel szert és ez olyan tudás, melyet pénzért nem lehet megvenni.

Tökéletesen megtervezni és otthon felkészülni, 100%-os profizmust jelent és sok áldozathozatalt.
A Tour előtt a Sierra Nevadában edzettem, ahol ott volt Evans is. Szinte hasonló volt a naptárunk. Meglátszik, ha valaki keményen dolgozik és küzd a céljaiért. A kerékpársport a passzióm, az álmom és ezért igyekszem a maximumot kihozni magamból, a lehető legjobban felkészülni otthon és 200%-osan odafigyelni magamra, hogy jó formában érkezzem a versenyekre. Nemcsak én, hanem a többiek is tökéletesen felkészülnek és 100%-osan érkeznek a versenyekre. Másik ilyen példa Contador, bár ő egyedülálló, mert a sportág kiváló tehetsége és úgy gondolom, történelmet ír, ő a legjobb az utóbbi években.

Beszéljünk egy kicsit a 2012-es versenynaptáradról: a Tour de France és az Olimpia nem kérdés, de hol indulsz még?
Teljes mértékben a Tourra kell koncentrálni. Idén nagyszerű teljesítményt nyújtottunk. Ott hibáztunk, ahol talán nem kellett volna, a Galibieren és nem volt túl nagy szerencsénk az első napon sem. De ilyen a kerékpársport. Jövőre újra ott kell küzdeni majd a Touron az idei évi lelkesedéssel és meglátjuk, hogy mi sikerül majd. Idén megnyertük a hegyi trikót, egy szakaszt és két második helyet… Azt hiszem, ennél jobb már nem lehetett volna.

Lehetetlen? Nem vágysz többre?
Persze mindig többet akarsz, de azt hiszem, hogy nagyon jól szerepeltünk a Touron, nagyon jól. Többet küzdöttünk, mint az előző évben, ahol egészen a végig a dobogó várományosa voltam. Az elsőtől az utolsó bringásig bebizonyítottuk, hogy egy egységes csapat vagyunk, akik képesek egy erős vezetőért dolgozni, mindenki tudta, hogy mi a dolga, mesés volt ez a csapatmunka. És az eredmény is meglett, hogy ott állhattunk Párizsban a dobogón.

Miért küzdötök?
Azt gondolom, hogy valódi célokat kell kitűzni magunk elé. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire nehéz Tourt nyerni, mert vannak olyan versenyzők, akiknek egy kicsivel több jutott, mint nekünk. Ha nem így lenne, önmagam csapnám be. Manapság Alberto felülmúlhatatlan és számomra verhetetlen, mert amelyik háromhetes körversenyen elindul, azt megnyeri, kivéve az idei Tourt. Majdnem verhetetlen. Szeretnék újra szakaszt nyerni, a dobogó közelében végezni és hazavinni a hegyi trikót.

Akár a dobogó is összejöhet…
Akár, de nem szabad elfelejteni, hogy a többiek is sokat fejlődnek. Néha az útvonal is jobban kedvez az egyiknek, mint a másiknak és úgy gondolom, hogy a jövő évi jól fekszik majd nekem. Azt hiszem, hogy kicsit a hegyimenők kárára alakították, nem lesz csapatidőfutam sem, valamint az egyéni időfutamon is sok időt lehet veszíteni. Ebben az értelemben jó lehet számunkra, de vannak más bringások is, akik sokat fejlődtek. Ez egy nehéz kihívás; ez minden bringás álma, hogy képes legyőzni saját magát és másokat is. Tehát hatalmas lelkesedéssel kell elindulni a Touron.

Aztán jön majd a Londoni Olimpia, ahol meg kell védened a pekingi aranyérmed…
Elég sok a vita az Olimpia körül. Azt mondják, hogy sík, mivel Cavendish nyerte a versenyt az olimpiai útvonalon… Minden egynapos, 200 kilométernél hosszabb verseny nagyon kemény, ráadásul kilenc kört kell majd megtenni a végén. Beszéltem José Luissal (De Santos – szövetségi kapitány), aki azt mondta, hogy kemény lesz, de az időjárás nekünk kedvez, kis esővel és nem túl nagy meleggel.
A Tourtól függ majd, még korai erről beszélni. Minden elbukhat egy pillanat alatt, ahogy ez idén történt Wiggins-szel, Gesinkkel, Vinokurovval… De ha minden jól jön ki, akkor ott kell lennünk Londonban.

Marad még a Baszk Körverseny és az Ardenek…
A Baszk Körverseny a terveim között szerepel, aztán meglátjuk majd, hogy mi lesz a klasszikusokkal. Még nincs semmi eldöntve. Most a Tour van pirossal bekarikázva a naptáramban, a többiről majd utána.

És a Vuelta a España? Tervezed, hogy újra elindulsz rajta?
Nagyon szeretem a Vueltát. Már kétszer álltam a dobogón és legutóbb nagyon közel voltam a győzteshez, Alejandro Valverdéhez, kevesebb, mint egy perc volt csak az előnye, ráadásul öt szakaszgyőzelmet is szereztem… Ez a verseny nagyon sokat adott nekem és szeretnék visszatérni, de nem tudom, hogy mikor, mivel nincs túl sok évem hátra az első osztályban, de szeretnék visszatérni a győzelem reményében. Igen, a célom az összetett győzelem, mert az ezt megelőző lépéseket már megtettem, voltam második, harmadik, nyertem szakaszokat… De egyelőre olyan szerencsénk van, hogy itt van a csapatban Igor Antón, aki szintén nagy álmokat dédelget a Vueltával kapcsolatosan. Meg kell nézni a pontos időpontokat, a szakaszokat ahhoz, hogy tudjam, indulok-e majd. Most még minden képlékeny.

Tehát teljes mértékben a Tourra koncentrálsz és mint mondtad Evans felkészülését veszed alapul. Hány versenynap után akarsz rajthoz állni?
Szerintem mindenki 20-30 versenynap után érkezik a Tourra. Tavaly Evans nagyon kevés versenyen indult előtte, ott volt a Tirrénon, Romandiában és a Dauphinén… és megnyerte a Tourt. Nem tudom, hogy én mikor kezdek. A Párizs-Nizzán nagyon jó formában kell lenni, ott nagyon magas a követelmény.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK…

Forrás: www.biciciclismo.com